Miért van az, hogy másokat általában mindig szebbnek látjuk, magunkat pedig nem látjuk szépnek hiába mondják, hogy azok vagyunk?

Olvastam egyszer egy cikket, valami pszichológus írta. Azt írta, hogy ez azért van, mert ugye magunkat minden nap látjuk, ezért azt is, mikor rossz passzban vagyunk.Más embereket nem biztos, hogy látsz ilyen helyzetben, akikkel csak futólag találkozol. Más részről pedig ott van az, hogy a saját arcvonásaidat annyira megszoktad már, hogy számodra unalmassá válnak, ezért nem figyelsz fel arra ami szép benned. Pedig, ugye mások akik ritkábban látnak azoknak feltűnik ez.

Na meg mindenkinek sokkal több ideje van a saját hibáit keresgélni, ezért azt gondoljuk, hogy ezeket mindenki más is látja. Pedig valószínűleg rengeteg apróbb "hibát" mások észre sem vesznek rajtunk. :)