Annyira igénytelen vagyok, hogy megesz a mocsok, hogyan vegyem rá magam a takarításra?

Fele-fele arányban élek két helyen, anyámnál és apámnál is, huszonéves vagyok. Anyám folyamatosan takarít utánam, de apám nem takarít egyáltalán a lakásában, nála már megesz minket a porcica és a merő mocsok. Ha nincs aki takarítson én elvagyok ebben. Kezeletlen, de nem diagnosztizált depressziós vagyok, amivel nem kezdek semmit mert a komfortzónámon kívül nem megyek. Nihilista vagyok, az életnek nincs semmi értelme, aztán úgy vagyok vele, hogy nincs értelme a takarításnak, mert úgyis koszos lesz megint meg nincs értelme megerőltetni magam a takarítással, mert úgyis felkötöm magam valamikor pár nap múlva (igaz már 8 éve ezt mondom minden nap és eddig csak kétszer próbáltam öngyi lenni, mindkétszer utsó pillanatban hagytam fel vele). Ruháimat nem mosom, néha napján anyám megteszi helyettem, de kb sosincs semmit sem felvennem, mert semmi sem tiszta. Ki kell mondani, a lusták lustája vagyok. Boldogságot soha nem éreztem, úgyhogy szerintem a boldogság nem is létezik és csak mítosz, emiatt nincs értelme élni. De gyáva vagyok megölni magam. Mivel nem kérhetek öngyilkossági tippeket az oldal szabályzata szerint, ezért hátha kapok pozitív tanácsokat is, házi praktikákat.

Amiket próbáltam és nem segítettek vagy amiket nem fogok megpróbálni ha az életem múlik is rajta, úgyhogy ne is ajánljátok: Pszichológus, pszichiáter, találni egy lányt magamnak, sportolni, munkát keresni.