Miért van az hogy tök jól elbeszélgetek valakivel, nagyon sok közös van bennünk meg úgy néz ki hogy lehetne belőle valami később, aztán egyik napról a másikra letilt mindenhonnan?

Nem mindegy, hogy mi a téma.

Én is remekül elbeszégetek akárkivel arról, hogy milyen ételkülönlegességei vannak annak a helynek, ahol nyaralt, milyen ott a klíma, vagy a hétköznapi történésekből adódóan milyen vicces történeteink voltak a boltban, a hivatalban,esetleg az állatorvosnál és abból kiindulva milyenek az állataink.

De ezek önmagában nem folytatásos beszélgetések, másodszorra már nem fogom érdekesnek találni, szóval, ha nincs meg a szikra, amit a másik illetőstílusa okoz, nem akarok vele lógni.

A sem mindegy, hogy pontosan mennyi információt tőled.

Illetve nem egy ismerősöm van,aki borzasztóan meg tud nyílni már a kezdetekben vagy tudat alatt túlzottan vájkál a másik életében, aztán nem érti, hogy miért nem keresik őt

1. Meggondolta magát.

2. Megijedt.

3. Csak éppen unaloműzésre volt szüksége.

Ilyesmik.