Lassan szégyenlem, hogy magyar vagyok. Miért kell mindenkinek ennyire tipikusan magyarként viselkednie?

Gyermekkoromban igenis büszke voltam a nemzetünkre, amit az iskolában tanítottak, az irodalmunkra, a történelmünkre. Kicsit azt hittem a való élet is ilyen lesz. Hát nagyon nem.

Több mint 10 éve dolgozom. kb 5 munkahelyem volt.

De mindenütt ugyanazok mentek:

- hogy tud az ember a lehető legjobban kibújni a munka és felelősség alól, úgy hogy az még ne legyen nagyon feltűnő,

- talpnyalás a vezetőségnek, minél több pénzért, céges autóért, de úgy, hogy ugyanúgy kibújni a lehető legtöbb munka és felelősség alól,

- azt keresik mit lehetne elvinni, ellopni, úgy, hogy ne tűnjön fel, vagy éppen betolni a saját kisvállalkozását a cégbe alvállalkozóként, 10x-es áron számlázva,

- fújás, fúrás egymásra, "biztos ez is többet keres mint én", széthúzás, mindenkit csak saját maga érdekel, cég, munkatársak mehet a levesbe.

Magánélet, család, egyéb:

- irigység családon belül (is): neki milyen könnyű, nekik sokkal többet segítettek a szülők, ők többet keresnek stb.

- Nők anyává válása családon belül, de általánosságban is: szül a nő 1-2 gyereket, és elvárja ,hogy körülötte forogjon a világ. Én nem vagyok nőgyűlőlő, de ez, hogy a napi bevásárlásnál is, fellök, belémjön, rám tüsszent más gyereke, majd utána citromba harapott képet vágva az anja vagy apja, alig viseli el, hogy nincs előre engedve a sorban, majd, szándékosan hisztizésre készteti a gyereket, jelezvén, hogy "na...hát sír a gyerek"

Nem egyszer láttam (kivette a kezéből a játékát stb szándékosan :D )

- egy családi eseményen megjelenve az "elvárás" hogy mindenki vele meg a gyerekekkel foglalkozzon....(miért is?! tudtommal az ember magának vállal gyereket, nem másnak)

Mi is tervezünk gyermeket, de nem azért hogy egy családi eseményen elvárjam, hogy mindenki bennünket ugráljon körül.

- pesztrálás a rokonoktól: így kéne, úgy kéne, ő ezt csinálná, ő így tanulna

Felnőtt ember vagyok, én elhiszem ha jót akar, és meg is hallgatom, hogyha valaki ész érvekkel alátámasztja, minek lehet jövője. De az, hogy "szerezzek egy diplomát, mert anélkül semmire sem megyek az életben" szövegtől hányok.

Még ha az ember el is kezdene valamit, honnan tudja hogy 4-5 év múlva az majd egy sikeres végzettség lesz, amiért több pénzt kap, és megéri a belefektetett erő, pénz, lemondás. Lásd: hány embernek van diplomája, mégis tök másban érvényesül.

- irigység általánosságban: igen, ez a tulajdonság talán bennem is megvan, mikor 17 éves influenszerek többet keresnek mint én. Vagy elhajt mellettem az x6-al egy látszattra olyan ember, aki még a nevét se tudná leírni...Igen bennem is felötlik, talán valamit rosszul csinálok.

Azonban elég csak ránézni egy két férfi arcára, mikor a feleségemmel sétálok, vagy épp beszállok a 8 éves (!!!) átlagos családi kocsimba és van aki arcáról üvölt a méreg.

Lassan ott tartok, hogy utálom az embereket, és köztük a saját "fajtámat" is.

Nem mondom hogy máshol jobb lenne, nem vágyakozok külföldre, csak egy élhető világra, ahol minden embernek megvan a maga kis élete, és nem a máséval foglalkozik (igen ez néha rám is érvényes)

Nem süt folyton az irigykedő tekintet, nem bújik ki mindenki minden alól, becsületesen keresi meg a pénzét.