Volt olyan életetek során, hogy majdnem balesetet okoztatok a saját hibátokból vagy majdnem magatokat sodortátok veszélybe?

12-13 éves korom körül majdnem kiléptem egy száguldó kamion elé.

Hosszú, egyenes út volt az alföldön, ahol aztán tényleg nincs semmi és az autók száguldanak. Az álló busz előtt indultam át a túloldalra és így nem láttam be az utat. Nem tudom, hogy sikerült visszaugranom, de egyetlen hajszálon múlt, hogy akkor ott nem ért véget az életem.

Később volt hasonló esetem lakott területen, de akkor már felnőtt voltam. Nekem zöld volt, de szerencsére körülnéztem. Felbukkant egy kamion a kanyarban és olyan gyorsan jött, hogy már csak azt láttam, hogy fékezés nélkül átszáguld előttem a zebrán a neki pirosban. Ha leléptem volna a zebrára, amikor nekem zöldre váltott a lámpa, abban a pillanatban meghaltam volna.

Ugyanez volt ugyanott, kislányom a bicikli gyerekülésében, én toltam a bringát. Zebra előtt vártunk, zöld lett nekünk a lámpa. Balra néztem és láttam, hogy az egyik autó nem lassít. Ha leléptem volna a zebrára, elgázolt volna gyerekestül. Szerencsére láttam, hogy nem fog megállni, még annyi lélekelenlétem is volt, hogy megjegyeztem a rendszámát, mialatt átszáguldott előttünk és feljelentést tettem. Remélem rögzítették a kamerák és megkapta a büntetését, mert ha rajta múlt volna, én és a gyerekem már a sírban lennénk.

Volt még egy hajmeresztő eset, a kislányommal a buszhoz mentünk gyalog. Olyan zebrán mentünk át, aminek a közepén van egy járdasziget. Ahogy vártunk a zebra előtt, a bal oldali kocsisor megállt. Jobbra néztem és láttam, hogy közelednek a másik oldalon, elöl egy tanulóvezető és ilyenkor nehéz belőni, hogy a jobb oldalon meg fognak-e állni, de kénytelen voltam elindulni, mert a bal oldalon miattunk álltak. Végső soron van középen járdasziget, ott megállhatunk, ha jobb oldalon mégse fékeznének. Már a járdaszigeten tartottunk és meg is álltam, mert láttam, hogy a tanulóvezető túl gyorsan jön. Én nem indultam el a járdaszigetről, ő mégis beletaposott a fékbe, mert utolsó pillanatban észrevett minket és a zebra közepén állt meg. A baj az volt, hogy majdnem beleszállt hátulról a következő autó, aki hogy az ütközést elkerülje, félrerántotta a kormányt. Én ekkor elkezdtem hátrálni, de egy pillanat alatt történt az egész. Esélyünk se lett volna, ha beleszáll a tanulóvezetőbe, ott álltunk volna egy méterre az ütközéstől. És akkor se lett volna esélyünk, hiába hátráltam, ha balra rántja a kormányt, a járdasziget felé. Szerencsére jobbra rántotta és el tudott hajtani a tanulóvezető mellett. Nem emlékszem, fel kellett-e ehhez hajtania a jobb oldali járdára vagy elfért mellette az úton.

Én nem szeretek ezek miatt járdán menni se, ha nagyon forgalmas útról van szó.

Szerintem aki biciklizik vagy vezet, az szinte minden nap kerülhet ilyen helyzetbe.

Bár már rutinosnak mondhatom magam az elején csináltam apró hibákat amik majdnem balesethez vezettek, holttér nem figyelése, index nélkül indulás és társai.

Vagy nem vettem észre gyalogost este sötétben az átkelőhelyen. Ő ebből semmit nem vett észre, mert megálltam, csak olyan hirtelen "hú b+" érzéssel vettem ésre, és elgondolkoztam, mi van ha észre sem veszem.

Vagy átmentem sárgán ami éppen pirosra váltott. Gyalogos meg elindult át. Szerencse, hogy 1 sávval arrébb mentem. Azóta inkább megállok a sárgánál akkor is ha még éppen átérnék.

Gyerekként is megmaradt pár dolog.

Egyik, hogy apám mondta, elvisz haza, de még a haverokkal akartam lógni.

Hazafelé pedig láttuk, hogy a kocsink belecsapódott egy fába a motor konkrétan az anyósülésig nyomódott ahol én ültem volna.

Tök részeg volt az öreg, mindenki nagy mesét kerített, hogy a gyerek látta, azért nem ment vele, a gyereknek van esze. Aztán francokat, csak éppen valami beszélgetésben voltam a haverokkal valami sztorit el akartam még mondani és a pillanatnyi döntésemen múlott, hogy nem ültem be mellé.

Másik hasonló, egyszer mentünk haza haverkkal. És jött egy srác, kantáron vezetett egy lovat ami látszott, hogy eléggé rakoncátlankodik.

Elmentem a ló mellett, az meg konkrétan majdnem arcon rúgott, szó szerint milimétereken múlott a dolog. Ha az ott eltalál akkor végem van.

Mondjuk ezek az esetek igazából nem rajtam múlottak. És engem sokkal jobban aggaszt, amikor mások hülyesége, figyelmetlensége, nemtörődömsége vagy egyenesen szándékossága sodor veszélybe.

De azt is gyűlölöm, amikor látom, hogy valaki szándékosan veszélyeztet másokat. 90%-ban autósok csinálják ezt.

Legutóbb egy BMW-s csaj végig rombolt a buszsávon miközben láttam, hogy előttem 2-3 kocsival a zebrán megy át 2 gyalogos. Dudálni kezdtem ijedtemben mert láttam baj lesz, a csaj majdnem felhajtott a járdára mert satu fékkel sem tudott megállni, nem rajta múlt a baleset, de azért rongyolt tovább csak azért, hogy a következő pirosnál állhasson.

Mögé álltam idegességemben vagy fél percig nyomtam a dudát neki, de szívem szerint kiszedtem volna a kocsiból és kivertem volna az összes fogát.