Ragadtál már bele saját hazugságodba?

Ragadtam igen.

Bátyám régi autóját törtem össze, kis koccanás volt, a kárt úgy intéztem a másik autós felé hogy meg egyeztünk egy összegbe és kifizettem neki. Nem akartam hogy a tesómnak legyen ebből baja a biztosítójával hogy azért nem fog fizetni mert én vezettem stb... A koccanást be akartam vallani de végül amikor odakerült az autószerelő ismerősömhöz aki mondta hogy simán rendbe rakja nekem mert csak egy lökhárító csere volt, némi kikalapálás valami nyúlványon, lámpacsere, meg hűtőrács csere kellett. Azt még időbe megcsinálta ismerős és jól mert nem volt nyoma a koccanásnak így amikor tesómnak vissza adtam fel sem tűnt neki, csak az hogy szépen le lett mosva. A tesómnak az csak egy második autója volt mert kellett neki egy kombi bizonyos dolgok miatt. Aztán gondoltam hogy elmondom neki hogy mit csináltam de soha sem volt meg az az alkalom és azét több hónap után már nem akartam bevallani.

Akkor volt ciki amikor eladta az autót és úgy hirdette meg hogy soha sem volt összetörve stb.... Akkor nagyon égett pofámról a bőr főleg azért mert egy közös ismerős vette meg végül akit én is jól ismerek és mocskosul nagy bűntudatom volt hogy átvertünk javarészt miattam egy olyan embert aki nem érdemli ezt, de hát tesóm nem tudta a dolgot, én meg mélyen hallgatok róla a mai napig. Az ismerő használja még az autót és annyira szereti hogy nincs szívem bevallani hogy egy kertben összekalapált autót vásárolt gyakorlatilag. Bátyámnak ha el is mesélném el sem hinné mert tudja hogy én mindig mindent elmondok ha baj van és soha sem titkolózom előtte persze ez az egy amit mélyen elhallgatok ezért el sem hinné, ezért nem is akarom már bevallani mert lehet mégis másképp sülne el a dolog. Ismerősöm aki rendbe rakta mondta hogy ne görcsöljek ezen mert jól megcsinálta, a kutyának sem fog feltűnni.