Ha valaki nem épített fel a gyerekkorától kezdve egy célt, hogy mivel akar foglalkozni, akkor hogyan kezdje el felnőttként?

A húszas éveim végén járok. Szorongásos betegség miatt az elmúlt tíz évben az időm nagy részét egyedül töltöttem, és bár vágytam arra, hogy megragadjak lehetőségeket, nagyrészt nem mertem. Így most hiába vagyok már munkakereső korban, nem tudok "lehorgonyozni", egyszerűen nincs mire alapoznom. Semmi másra nem vágyom, mint gyorsított tempóban bepótolni a kiesett éveket. Kapcsolatokat építeni, közösségbe kerülni, elmélyedni valamiben, abban naggyá nőni és végül azzal foglalkozni. A gond az, hogy ezt nem ebben a korban szokták. Amúgy nagyon jól kijövök a fiatal huszonévesekkel, mivel kb. életútilag egy szinten vagyok velük, de akkor is zavar. A szüleimtől pl. már ilyen korban nem illik pénzt kérni tanulmányokra. Viszont ha most ezt átugrom, és elmegyek olyan munkahelyekre, amikre jelenleg tudok, akkor érzem, hogy szar életem lesz, és minden évvel csökkenni fog a lehetőségem, hogy ezen változtassak. (tudok dolgozni így is, nem arról van szó, hogy ne tudnám eltartani magam. Csak a közelében sem vagyok annak az életnek, amit szeretnék.)

Szóval ezt így hogy lehetne valahogy helyrehozni? Hol találnék ehhez társaságot?