Ha valaki nem épített fel a gyerekkorától kezdve egy célt, hogy mivel akar foglalkozni, akkor hogyan kezdje el felnőttként?
A húszas éveim végén járok. Szorongásos betegség miatt az elmúlt tíz évben az időm nagy részét egyedül töltöttem, és bár vágytam arra, hogy megragadjak lehetőségeket, nagyrészt nem mertem. Így most hiába vagyok már munkakereső korban, nem tudok "lehorgonyozni", egyszerűen nincs mire alapoznom. Semmi másra nem vágyom, mint gyorsított tempóban bepótolni a kiesett éveket. Kapcsolatokat építeni, közösségbe kerülni, elmélyedni valamiben, abban naggyá nőni és végül azzal foglalkozni. A gond az, hogy ezt nem ebben a korban szokták. Amúgy nagyon jól kijövök a fiatal huszonévesekkel, mivel kb. életútilag egy szinten vagyok velük, de akkor is zavar. A szüleimtől pl. már ilyen korban nem illik pénzt kérni tanulmányokra. Viszont ha most ezt átugrom, és elmegyek olyan munkahelyekre, amikre jelenleg tudok, akkor érzem, hogy szar életem lesz, és minden évvel csökkenni fog a lehetőségem, hogy ezen változtassak. (tudok dolgozni így is, nem arról van szó, hogy ne tudnám eltartani magam. Csak a közelében sem vagyok annak az életnek, amit szeretnék.)
Szóval ezt így hogy lehetne valahogy helyrehozni? Hol találnék ehhez társaságot?
válasza: válasza:Valaszd ki mit akarsz tanulni, mi akarsz lenni, tervezd meg h tudod fenttartani magad mellette finanszirozni a kepzesed, es kezd el utanna meg tarts ki mellette nehezsegek aran is.
Tarsasag majd lesz tanulmanyaid munka alatt de maga a palyavalasztas alapvetoen csak is a te utad, nem tarsasagot kell keresni hozza.
válasza:Csak a számítógépekhez értek leginkább,tehát informatikus akartam lenni mindig,annak is jelentkeztem...aztán fa.zán elcseszték nekem az egészet "túl jelentkezés van" így lettem gépész mérnök (amit utálok,nem is akarom használni,nem is használtam soha).
Ennyit az álmokról...amúgy biztonsági őrnek akarok tanulni,mert lusta vagyok és nem szeretem a hajtást.
válasza: válasza:Erre sajnos nincs más megoldás, mint amit a 17 évesek is csinálnak. Döntesz, és teszed, amit tudsz, abban a tempóban, amiben tudod.
Talán az segít, ha nem arra gondolsz, hogy most hol tartasz/hol kéne tartanod, hanem arra gondolsz, hogy ha most elkezdesz haladni a céljaid felé, akkor 10 év múlva hol leszel.
És hol lennél akkor, ha folyton azon kattognál, hogy milyen lassan lehet csak valóra váltani ezeket a célokat ilyen idősen, és bele se vágnál sokmindenbe ezért.
Az viszont jó, hogy akarsz változni. Az akarat a legfontosabb; enélkül tényleg nem lenne esélyed semmire.
Plusz baromira nem kor huszonévesnek lenni. Egy időben jártam levelező szakra 40 évesekkel is, akik izgatottak voltak az új életútjuk miatt.
Az meg hogy mások mikor hol tartanak kit érdekel?
"Az meg hogy mások mikor hol tartanak kit érdekel?"
Pl. a családomat, a barátaimat, talán a leendő jövendőbelimet. Téged tényleg nem érdekelne?
válasza:#6 Aztán ki éli az életedet? Te, vagy apád? Ki felelős a döntéseidért, és ki issza meg a levüket? Te, vagy valami random csaj/pasi akit még nem is ismersz, csak fantáziálsz róla, hogy egyszer majd találkoztok és összeházasodtok?
Másokért élni ilyen formában nagyon nem éri meg, hiszen végül nem róluk van szó, hanem rólad.
válasza:Nyugi, rengetegen vannak így.
Talán a szorongásod miatt érzed "erősebbnek" a helyzeted.
Nagyon kevesen vannak azok akik pl kitalálják hogy: "na akkor én ács leszek mert imádom ezt stb" kitanulja a szakmát, elmegy dolgozni, és minden percét imádja, elég a pénz is, jók a munkakörülmények stb stb és a végén elégedetten megy nyugdíjba... :D
Remélem érthető mire gondolok.
Én úgy kezdtem el hogy a legtöbb pénzt akartam keresni, igaz nem ez az álom hivatásom (mai napig nincs ilyen) de kárpótol az hogy megtudok venni dolgokat, és haladok az életben...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!