Igaz, hogy a férfiak nehezebben bírják az özvegységet idős korban, mint a nők?

Szerintem kicsit túltolják ezt az életem társa, jaj mi lesz dolgot. Hát mi lenne? Az élet megy tovább. Aki felnőtt férfiként nem tud boldogulni, csak sírni meg sajnáltatni magát az komoly jellemhiba.

Adott személytől függ. A férjem pl valószínűleg nagyon jól el lenne, kepes lenne ellátni magát, ahogy ugyanez érvényes rám is. Anyósom nagyon önállótlan, ő velünk él az apósom halála óta. A férjem oldaláról ha a nagynéni halna meg, a férje kb egy héten belül követné, mert annyira függ tőle, még egy szendvicset se képes elkészíteni magának.

Amit én látok a saját környezetemben: apukám 10 éve özvegy. 40 évig éltek együtt anyukámmal. Néha emlegeti anyukámat, amúgy nem látom, hogy megviselné. Gondozónő jár hozzá takarítani, ebédet házhoz viszik neki. Megvan. Keresztanyám 52 év házasság után vesztette el keresztapámat. Érzelmileg nagyon megviselte, haláláig sem heverte ki. Pedig szinte az utolsó pillanatig el tudta magát látni, főzött magára, takarításhoz fogadott segítséget. Szóval én pont fordítva látom.