Szerintetek rosszul gondolkozom ezekről a kérdésekről?

22 éves egyetemista vagyok és ha mindent sikerül a tervek szerint véghezvinni, akkor 25 évesen fogok majd végezni az egyetemmel (alap+mester). Alapvetően nyelvtanárnak készülök (angol és magyar mint idegen nyelv, nem a közoktatásban). Amíg tanulok a szüleim teljes mértékben fedezik a költségeimet, viszont nyilván azt követően szeretnék majd önállósulni. Mindenképpen nagyvárosban képzelem el a jövőmet (elsősorban Budapest vagy esetleg egy nagyobb egyetemváros pl. Pécs vagy Szeged), mert úgy érzem ott biztosított az a közeg és azok a lehetőségek, amire én vágyom (munka, tanulás, szórakozás, környezet stb. szempontjából). Ebből talán látszik is valamennyire, hogy nekem mi lenne fontos és mivel szeretném tölteni a fiatal éveimet. Szóval szeretnék tanulni és fejlődni, szeretnék kapcsolatokat építeni, szeretnék utazni, szeretnék egy sokszínű és változatos közegben élni, szeretnék szórakozni és új tapasztalatokat, új élményeket szerezni, minél több mindent kipróbálni stb., stb., nekem fiatalként ez lenne a fontos. Nincsen párkapcsolatom (most ez a jövőben még nyilván változhat és nyitott vagyok rá, de ez nem tervként szerepel az életemben), nem szeretnék gyereket, nem szeretnék saját házat, nem szeretnék saját autót stb., nekem ezek a "klasszikus értékek" valahogyan soha nem voltak céljaim és a helyzetemet tekintve nem is érezném reálisnak. Én legalábbis azt látom, hogy pl. saját otthonhoz jutni vagy csak segítség (pl. szülők anyagi támogatása), öröklés, hitel (lakáshitelek, CSOK és társai) és nagy lemondások árán (pl. szülőkkel lakni még évekig, feladni a hivatásod és kimenni külföldre dolgozni, éveken át spórolni) lehet. Én anyagiak terén nem számíthatok majd további segítségre a családtól (tehát nem tudnak nekem lakást venni, pénzt adni stb.), örökölni semmit sem fogok vagy csak nagyon minimálisan és azt sem a közeli jövőben, valószínűleg nem lesz őrülten nagy fizetésem, a szülőkkel lakás nem opció, fiatalként azért sok hitel sem jöhet szóba és alapvetően nem is szeretném arra áldozni a fiatal éveimet, hogy most spórolok, hitelt fizetek, feladom a terveimet, mástól függjek stb., hogy majd x év múlva legyen hol laknom (úgy, hogy addig még bármi történhet). Úgyhogy igazából nekem inkább az a célom, hogy meg tudjam teremteni magamnak azt, amire vágyom és tudjak pl. albérletet fizetni (lakótárssal, párral stb., de nem igényem egyedül élni), tudjak utazni és kirándulni, szórakozni, tanulni. Nem érzem úgy, hogy érdemes lenne hosszú távú célokra koncentrálnom, mint pl. a lakás vásárlás, autó vásárlás stb., inkább élni szeretném az életemet.