Mit tehetnék? Létezik, hogy valaki alkalmatlan a boldogságra?

Vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Már elég régóta úgy érzem, soha nem leszek igazán boldog. Igazán jó kedvem nem szokott lenni. Vannak napok, amikor csak olyan semleges a hangulatom, a többin meg csak hirtelen rám tör a szomorúság, és ilyenkor fizikailag is fáradt leszek. Figyelek a környezetemre, hogy ha ilyenkor ingerült is vagyok, ne bántsak meg senkit, meg ugyanúgy próbálok velük kommunikálni (bár ilyen napokon ehhez nagyon meg kell erőltetnem magam), és tényleg értékelem, amim van, próbálok arra összpontosítani, de nem sikerül vele elnyomni ezt az érzést. Fel éve szingli vagyok, de előtte is ez volt, amíg volt párom, pedig tényleg szerettem. Pszichológushoz is jártam, de bevallom, nem akarok gyógyszereket szedni. Van egy alap szorongás, azon dolgoztunk, az enyhült is, de mért csak a rossz érzéseket tudom megélni?