Miért érzékenyülök el felnőttként, ha állatokról látok kedves rajzokat?

Eléggé megviselt az utóbbi 10 év mentálisan, és párszor egy hajszál választott el attól hogy öngyilkos legyek.

Olyannyira nincs semmi pozitív élmény az életemben, hogy a legutóbbi alkalommal amikor öngyilkosságon járt az eszem, egy Nivea-s krém dobozán belül megláttam egy nyuszit, és valahogy elöntött egy olyan érzés ami a gyerekkoromat idézte elő (amikor még nagyjából rendben volt minden)

Azóta észrevettem, hogy amikor állatokat látok rajzokon, vagy plüssállatokat, stb., akkor elfog ugyanez

Venni azonban nem szeretnék plüssállatokat (akármennyire tetszenek is), mert vándor életet folytatok és tudom hogy nem lenne szívem kidobni egyet sem, ha tovább kell állnom