Kérnétek közös képet a világ legnehezebb emberétől?

Nem kérnék közös képet vele, mert vagy barátokkal családdal készítek képet vagy olyannal, aki példaértékű.

Azzal, hogy valaki különbözik a többiektől, ami a kinézetét illeti maximum akkor válik példaértékűvé, ha úgy tud teljes életet élni és mosolyogni a világra és másokat segíteni, hogy közben neki nehezebb elvégezni azt ami nekünk természetes, mert nincs lába vagy keze vagy nem lát vagy nem hall, stb.

De az, hogy valaki túlsúlyos és "gurul velem szemben az utcán", az önmagában nem olyan, hogy én képet akarjak vele.

Nálunk amúgy van a lakótelepen egy ilyen férfi, talán tíz évvel ezelőtt láttam utoljára, úgy tolta a bevásárlókocsit, hogy szinte rajta feküdt, annyira nem tudott állni és a pénztárnál már patakban szakadt róla a víz, lihegve tudtt már csak beszélni.

Nemrég mesélte egyközös ismerősünk, hogy eljutott a pontra, hogy a súlya miatt nem tudta elhagyni a lakást, azóta is otthon van.

Mindenkit egyformán kezelek, azt hogy az embereket külsőségek alapján ítéljek meg, már ovis koromban kinőttem. Szóval hidegen hagyna ha szembe jönne velem a legkövérebb ember. Vagy a legsoványabb, vagy a legalacsonyabb, vagy a legnagyobb orrú, lehetne sorolni.

Számomra mindig elképesztő mikor felnőtt emberek óvodás szinten mozognak agyilag és ilyen dolgok alapján kategorizálnak bárkit is.

Épp ezt akartam írni, hogy a világ legnehezebb embere már biztos nem tudja elhagyni még a lakást sem. Ki kell ütni a ház oldalát, meg platós autóra pakolni, hogy elvigyék orvoshoz. Nézegettem néha azt a TLC műsort róluk, és hát borzasztó, akiket mutatnak. Gyomorszűkítő műtéttel is csak zabálnak tovább és alig fogynak. Az a csoda, hogy általában párjuk is van, aki adja alájuk a lovat, és viszi a kaját. Én nem nézném tétlenül, hogy annyira elhízzon a párom, megpróbálnék segíteni, nem tovább etetni egészségtelen kajával.

Amúgy én mindig odapillantok kényszeresen, ha annyira elhízott embert látok valahol. Jó, én sem vagyok vékony, mert rajtam is van 10 kiló plusz legalább. De amikor egy kb 150 kilós embert látok vonulni, akkor egy kicsit elrettenek, hogy miként tud valaki eljutni odáig. Az már nagyon durva, hogy valakit annyira nem érdekel a saját egészsége. Hogy egy idő után nem jön rá, hogy valami nem oké. Egyáltalán hogy van pénze annyit zabálni, napi 8-10 ezer kalóriákat. Fotó azért nem kéne velük, elég kínosan érzik magukat így is szerintem.

Minek? Nem érdekel, másrészt szerencsétlen ő sem bazári majom, hogy össze-vissza mutogassa szerencsétlenségét.

"Más pokla a te Paradicsomod".