Más is tapasztalja, hogy azok akik tiniként/fiatal felnőttként kicsapongóbban éltek, sikeresebbek?

Szerintem ez változó, önmagában nem garantálja a sikert.

Ismerek kicsapongókat akik szartak a világra és nem lettek sikeresek. Meg ismerek kicsapongókat akik mellette egyetemen kiemelkedőek voltak kapcsolatot építettek, szakmai tudásra tettek szert.

De a fordítottja sem feltétlenül kizárt. Itt vagyok én, rossz családi körülményekkel indultam, kicsapongó sem voltam. Most sem vágyom rá, mégis azt érzem, hogy haladok a magam kis életével.

Párkapcsolati fronton vagyok szerencsétlen, de barti köröm, munkahelyem, céljaim, hobbijaim vannak, most veszem első lakásomat. Szóval a magam szintjén sikeresnek mondhatom az átlagos kis életemet is.

Az én ismerősi körömben inkább az ellentettjét vettem észre.

Akik tiniként vagy huszonévesen "menők" voltak azok eddig nem sok mindent értek el. Dolgoznak alkalmazottként belföldön vagy külföldön vagy sokan külföldre mentek szerencsét próbálni ami nem jött be, vagy férjhez mentek,megnősültek lett 2-3 gyerek és élik az egyszerű "kispolgári" életüket. Sok az elvált vagy 30-35 évesen egyedülálló,esetleg aki "sikeres" lett azt a szüleinek köszönheti mert mindent megadtak neki, kocsi,ház,vállalkozás stb.

Egy régi osztálytársam van aki "csalódásnak" mondható fiatal önmagához képest. Talán most nyitotta a második pizzériáját és állítólag jól megy neki.

Voltak cigány osztálytársaim akik faluról jártak be. Kötekedtek és verekedtek állandóan,a tanárokkal szemtelenkedtek,hangoskodtak nqgybon menőnek képzelték magukat.

Véletlenül összefutottam már párral,na ők említésre sem méltók.

Én inkább azt tapasztalom, hogy

- akik a füves-piások voltak, ők mára nem élnek ilyen életet, csendesen eléldegélnek, megvan a kis baráti körük, a munkájuk, esetleg a gyerek

- akik a háttérben elvoltak csendesen most saját vállalkozást vezetnek vagy könyvet írnak

- akik néha beszívtak, de nem gyakran, sőt volt, aki nem, eljártak bulizni, az osztályban a központi gyerekek voltak, azok még egymás barátai és normalis felnőttek lettek, van ahol már gyerek is lett, van akik külföldre mentek élni, de nem szakadt el a bandától

- akik a célpontok voltak és bántottak őket, nekik kihatott a felnőttkorukra, nincsenek társas kapcsolataik, sokat rágódnak a múlton és az embereket se nagyon szeretik.

De pl ott van anyukám és az osztálya.

Általános iskolai osztámytalalkozóra el se ment, mert utálta az osztályát, annyit bántották.

Küldtek neki egy felvételt az eseményről.

Mindenki elmondta, hogy mi van vele, hát a legtöbb szerintem örül, hogy nem hal éhen, olyan állást mondtak be, meg elváltak, volt, aki nyíltan bevallitta, hogy szar az élete, miközben anyukámnak lett két gyereke és egy fantasztikus munkája.