Hogyan viselkednek a pszichopaták?

Először is fontos tisztázni három nagyon összetéveszthető fogalmat: borderline, nárcisztikus és szociopata. Ugyanis egyiknek sincs köze a pszichopátiához, de mindegyiket külön-külön részletezni fogom.

A pszichopatákat a köztudat labilis, gonosz és közveszélyes egyéneknek említi. A valóságban viszont ez van:

labilis-borderline

gonosz-nárcisztikus

közveszélyes-szociopata

A borderline személyiségzavart (más néven érzelmileg labilis személyiségzavart) az érzelemszabályozás képtelensége jellemzi. Ha dühösek, akkor nagyon dühösek, ha boldogok, akkor pedig nagyon boldogok. Ők hamarabb veszélyesek saját magukra, mint a többiek számára, mondhatni jobban szenvednek ők, mint a környezetük. A nárcisztikus személyek miatt főleg a többiek szenvednek, nekik viszonylag stabil a belső világuk. Nincs önbizalmuk, ellenben rendkívül egoisták, ez okozza a bűntudat hiányát és az emberek kihasználását. Kétszínűek, manipulatívak, azaz képesek mosolyogni a szemedbe, hogy közben gyűlölnek és lenéznek. A borderline és a nárcisztikus személyek is nagyon intenzíven táplálnak negatív érzéseket egyes személyek iránt. A nárcisztikusok viszont verbálisan kevésbé fejezik ki a gyűlöletüket, helyette megjátsszák a kedvességet. Állandó pozitív visszacsatolásra van szükségük, a kritikát nem tűrik el, többnyire mindig áldozatnak képzelik magukat a másik ember bántalmazásakor. A szociopatákra (hivatalosan antiszociális személyiségzavar) az állandó ingerkeresés és az unatkozásra való képtelenség jellemző. Közömbösen hagyják őket a szociális normák és konvenciók, lobbanékonyak, ezért gyakran verekednek vagy keverednek balhékba. Az impulzivitásuk miatt veszélybe sodorhatják magukat és másokat, pl. felelőtlen vezetés, emberölés. Egy átlagos ember nem tudná elviselni az életmódjukat, idegileg tönkremenne. A szociopatáknak az impulzivitás viszont egy állandó tulajdonságuk, ami hatással van az egész életvitelükre. Ők teszik ki a börtönpopulációk jelentős százalékát. Ha terápiára mennek (ez olyan ritka, mint a fehér holló), akkor antipszichotikumokkal vagy indulatkezelési technikákkal csökkenthető az impulzivitás, és ilyenkor általában az érzelmeik is a felszínre törnek, sokszor kiderül, hogy gyerekkorukban súlyosan bántalmazták őket (ez nem egykét szülői pofont vagy verbális sértegetést jelent, hanem rendszeres verést, szexuális erőszakot, kínzást). A kritikára közömbösek.

A pszichopátiára a fentiek közül semmi sem jellemző. A pszichopátia nem személyiségzavar, hanem egy karaktervonás/karaktertípus. Ugyanolyan átlagos emberek, mint bárki más, csak hiányzik az érzelmek átélésére való képességük, aminek főleg biológiai okai vannak. Az érzelemmentesség azonban nem növeli meg a bántalmazás kockázatát, és nem egyenlő a gonoszsággal. A pszichopaták józan ítélőképessége és minden egyéb funkciójuk ép, viszont az érzelmeik spontán átélése akadályozott. Amennyiben gyerekkorukban bántalmazás érte őket, ráépülhet a személyiségükre valamilyen személyiségzavar, ugyanúgy, mint bárki másra, azonban ők továbbra sem lesznek például szomorúak. Általában elmondható, hogy pragmatikusak és mindent racionálisan közelítenek meg, Vannak közöttük jó fejek és bunkók, intelligensek, kevésbé intelligensek is, hiszen nincs két egyforma ember. Irritáltak lehetnek, reaktívak és agresszívak nem igazán. Soha nem fogsz egy pszichopatát sírni látni szakítás után, vagy egy haláleset után, számukra egy közeli személy elvesztése érzelmileg olyan, mint egy átlagos embernek elveszíteni egy vadidegent. Több szempontból nyilvánvalóan hatással van rájuk a veszteség, de érzelmileg semennyire. Az továbbra is vitatott, hogy a pozitív érzelmek (szerelem, boldogság) átélése mennyire akadályozott. Egyes kutatások szerint nem annyira érintett, mint a negatív érzelmek átélésére való képtelenség.

Összefoglalva a pszichopaták stabilak, nem jellemző rájuk az a túlfűtöttség, mint ami a borderline személyekre. A nárcisztikusokkal szemben ők nem bántalmazók, és nincs krónikus önbizalomhiányuk. A szociopaták pedig szinte teljesen különböznek a pszichopatáktól. Azért szokták összekeverni a kettőt, mert a szociopaták az indulataik miatt nem tudják átélni az érzelmeiket, de az egy tévhit, hogy képtelenek lennének rá.

Remélem, tudtam segíteni!