Ti, akik otthagytátok a pszichológusotokat, mert kicsapta a biztosítékot a hülyesége, mi volt az ok amiért, tettétek ezt? mármint amiért másik szakemberhez fordultatok vagy úgy döntöttetek, hogy nektek ilyen segítség nem kell?

Nem tudott érdemben segíteni, csak ismételgette hogy "jajj szegény" hát én nem sajnálgatásért, hanem megoldásért mentem oda. Szexuális abúzus, bántalmazás, lelki terror, volt minden a gyerekkoromban. Erre nem tudott mondani semmi értelmes dolgot.

Csak arra voltam jó, hogy az ötleteimet ő kivitelezze.

Többnél is jártam, most is járok, és bár a mostaninál is érzem néha azt, hogy messze nem mindent ért meg, iszonyatosan lazán fog fel olyan dolgokat, amik nekem nagyon is traumatikusak, mégis sokszor, más témákban hasznos a segítsége. Volt viszont olyan pszichológus, aki a rakat pénzért az órát bámulta percenként, és teljesen alap dolgokra vágta a döbbent, hülye fejeket. Nem, semmi meghökkentő, csodába illő dolgot nem mondtam, csak annyit, hogy én tiniként szinte sosem buliztam és nem lázadoztam értelmetlenül, mivel introvertált vagyok. Ő pedig ilyen dolgokon csodálkozott. A leggázabb viszont az a nő volt (vele tényleg azonnal és szó szakítottam meg minden kapcsolatot) aki közölte velem, hogy nem tudja, miért nem tudom az anyámat elfogadni, az a fontos, hogy megszült, minden más másodlagos (lelki terror, a bántalmazás, stb., ilyenek voltak az életemben). Átlagembertől sem viselem el és vágom is ki az életemből, ha valaki pusztán a szülés jogán azt hiszi, hogy többletjogai vannak egy másik ember felett, azt azonban kriminálisnak tartom, hogy szakember ilyen toxikus nézeteket valljon. Amúgy az sem mellékes, hogy mindegyik magán...

* szó nélkül

Szexuálpszichologusnál jártam kb 3x, minden alkalommal beszéltetett és az órát bámulta, konkrétan jó ha 2 mondatot kérdezett a 3 alkalom alatt, nem hogy érdemi tanácsot adott volna... Nem így képzeltem el az egészet, azt hittem a szimpla kérdések helyett (amit egy nem pszichológiát tanult is fel tudna tenni!) tudnak valami 'okosat' is mondani.

14 évesen voltam először pszichiáternél második kerületben valami kórházban. Nem tudtam aludni, nagyanyám haldoklott, suliban szapultak. Felírt napi 3 bogyó rivotrilt. Jött a tavaszi szünet szóval egész nap ágyban feküdtem kb és kockultam a sötétben szóval nem éreztem igazán au anyagot csak hogy kevés az erőm és nem is nagyon bírtam felkelni. Aztán misére kellett menni, húsvét. Templomban a festmények a falon meg szobrok elkezdtek repülni és mozogni én meg úgy nevettem, hogy nem tudtak lecsendesíteni. Anya egyből kivitt, és hívta rokonokat jöjjenek értem mert alig tudtam lábon maradni. Ketten kellett hazavinniük, úgy be voltam állva. Egyből másikat kerestünk.