Melyik a jobb: annyit eszel, amennyit akarsz, de nagyon sovány maradsz vagy mindig oda kell figyelned arra, hogy mit eszel, hogy nehogy elhízz?

Régen baromi sovány voltam, most meg folyton túlsúlyos vagyok.

Sokkal inkább választanám az elsőt. Annyit zabáltam, el sem hiszem, mégis csontsovány voltam.

Most meg ha keveset eszem, diétázok, mozgok is maximum tartom a súlyom vagy minimálisan fogyok. A szervezetem is sokkal jobban terheli a túlsúly és csomó betegségnek az alapja.

A nagyon sovány nem mindig előnyös. Se gyerekeknél, se felnőtteknél.

Vannak felnőtt hízni nemtudó ismerőseim. Az egyik férfi kollégám ilyen volt és borzasztó látványt nyújtott, mintha beteg lett volna szegény.

A csontkollekcióra hasonlító női ismerőseim is inkább fiúsabban néztek ki és nem nagyon udvaroltak nekik a fiúk.

A gyerekkori képeimet visszanézve ovis koromban nem voltam túl szép olyan soványan.

Az egyik rokonom is kisfiú korában olyan sovány volt, hogy néhány képen ijesztően néz ki, ahogy kilógnak a bordái.

Illetve most van egy ismerősöm, akinek a lánya is soványka. Egyáltalán nem előnyös neki. Pici korában még elment, mert pöttöm volt, de most már ennyi idősen olyan, mint aki egy betegséggel küzd. Ha az iskolai rendezvényeken készítenek képeket és feltöltik és épp egy normál testsúlyú lánnyal van, nagyon látszódik a különbség. Eszik rendesen és egészséges, de ilyen az alkata.

Amúgy én voltam nagyon sovány is most meg a hízékony vagyok.

Kislány koromban könyörögni kellett, hogy egyek és, ahogy írtam, ovis koromban röhejesen néztem ki a két pálcika lábammal meg karommal, soványan. Szinte elvesztem a ruhákban. :D

Iskolás koromra rendeződött. Az első években csaltam az evésnél mert annyira nem bírtam enni, de a súlyom már nem volt ilyen vészes.

10 éves koromban már fejlettebb voltam a többieknél ami a testemet illeti (nagy mellek, csajos alak :D )

Akkortájt jött az hogy sokat ettem és nem híztam, majd egy korban, amikor jött a pubertárs, hirtelen megváltoztak a dolgok és elkezdtem hízni.

Utána jött az anorexia, majd, miután meggyógyultam, azt is megtanultam, hogy hogyan kezeljem azt, hogy már nem gyors az anyagcserém és már nagyon kell arra figyelnem, hogy ne egyek össze-vissza.

Persze ez nem ment zökkenőmentesen, voltak elhízások majd kétségbeesett fogyókúrák.

31 éves koromban most már tudok úgy enni, hogy nem akarok állandóan kajálni, nem sóvárgok pizza meg édességek után.

Persze most nyáron megesik, hogy megkívánom a fagyit vagy télen a forrócsokit, de alapjáraton nem fogyasztok minden nap hizlaló dolgokat meg sokat is mászkálok olyankor, ha édességet eszek.

Nem szoktam azt kívánni, hogy bárcsak ehetnék amennyit akarok.