Normális az, hogy valaki társaságtól függően teljesen más ember lesz? Tehát nem csak a viselkedése változik meg, hanem az alapszemélyisége is?

Azt mondják, az ember alaptermészete olyan, ahogy az idegenekkel beszél.

Példa saját anyám: otthon, velünk, vagy rokonok, szomszédok között egy bunkó, rosszindulatú, mindenkivel flegmázós nő.

De mikor új társaságban van, vagy amikor egy pincérrel, kasszással, vagy a futárral beszél, akivel aligha fog újra találkozni az életben (tehát nem érdeke, hogy jófej legyen), velük szemben egy lágy hangú, kedves személynek tűnik, aki mosolyog és jó kedvű.

Szóval igen, létezik ilyen.

Ebbe talán én is beleillek.

Van egy alapszemélyiségem,de mivel új, ismeretlen közegbe elég nehezen illeszkedek be, addig ezt nem látják.

Mivel szeretném, hogy kedveljenek, legalábbis semleges legyek számukra, próbálok hozzájuk hangolódni.

Ez még segít egy képet alkotni az emberről is, hogy ő milyen ember, meddig lehet nála elmenni, mik a határaik, stb.

Majd mikor jobban megismertem őket, és kicsit ők is engem, sikerült úgyahogy beilleszkednem, akkor kezdem egyre jobban belevinni a személyiségem a beszélgetésbe stb.

Bár ez lehet nem teljesen passzol a kérdéshez.

Mit értesz azalatt, hogy megváltozik a személyisége?

Amúgy nagyon sokat számít, hogy milyen a társaság, mert valamilyen szinten alkalmazkodunk hozzá. Minden társaságban van egy alap hangvétel, pl. lehet nyugodt, lehet vicces, lehet kötekedő..

És ha valaki megpróbál beilleszkedni bármelyikbe is, akkor vmilyen szinten alkalmazkodnia kell, mert lehet, hogy a jelenlegi önmagával éppen nem sikerül. Persze kivívhatja mások figyelmét valahogy, de lehet nem lesz annyira érdekes. Persze ilyenkor ott is hagyhatja őket.

Szóval simán előfordulhat, hogy pl. Sári több baráti társaságba jár, a sulis baratnőkkel csajosan elbeszélget, a könyvklubban felveszi az okoskodó szerepét, majd este a rockkocskmában partiállatra issza magát a haverjaival.

De ha valaki sokat jár egy közegbe, akkor a személyisége és viselkedése is abba az irányba fog fejlődni, és képes lesz beépíteni ezt különböző szociális helyzetekbe.

Szerintem az a előnyös, ha minél több közegben tud valaki viselkedni, legalább egy elfogadható alapszinten, mert azzal a saját életét könnyíti meg.

Nem úgy fogalmaznék, hogy megváltozik a személyiségem, inkább bizonyos embereknek kevesebbet mutatok meg magamból. Ha nem vagyunk egy hullámhosszon az illetővel, akkor többnyire bólogatok, nem nagyon mondok véleményt, csendesebb vagyok. Ha megvan a közös hang, akkor szívesen belemegyek komolyabb témák megvitatásába is. Azért, mert valakivel együtt tudok például nevetni, mással pedig nem, az nem azért van, mert megváltozik a személyiségem, szimplán kiérzi az ember, hogy kivel tudja magát elengedni, kivel illik össze a humorérzéke.

Ha arra gondolsz, hogy megváltozik-e a világnézetem, stílusom, akkor a válaszom az, hogy nem. Általában ugyanazt gondolom, csak valamikor kevesebbet, valamikor többet mutatok meg magamból. Ez a másik emberen múlik.