Mi az oka az egyes rétegek általános viselkedésének a tömegközlekedésen?

Én nem akarok általánosítani, de rendszeresen ilyeneket tapasztalok. Most minden rosszindulat nélkül, kb mindenkire csúnyákat fogok mondani. :D

Pl sokszor az van, hogy tele van a busz, nincs ülőhely. Jön az idős/középkorú asszony, aki odasprintelt a helyi járathoz, ami amúgy tíz perc múlva jönne ismét, feltotyog, beáll valaki ülő tizenéves mellé és előadja, hogy hát ezek a mai fiatalok, nem adják át a helyet. Ok, de miért kéne átadni? Mármint érted, látod, hogy odaszaladt, tehát valszeg a lábával nincs para, tehát nyilván nem fordul meg a fejben ez random, mint pl valaki olyannál, akinek 10 perc volt megtenni a két lépcsőfokot felszállással. De ez is milyen alapból. Odaáll melléd és durrog egy másik random embernek, hogy mekkora gyökér vagy, hogy nem adod át neki a helyed, holott egy szóval sem kérdezte meg, hogy átadod-e neki. Vagy amikor az illető 4 helyet foglal el a szatyraival, de pampog, hogy a város túlvégén lévő vasútra miért nem sétál el a hazautazó kollégista diák, merthogy két (álló)helyet foglal ő és a bőröndje. Holott, aki ezt nehezményezte(többnyire öreg, vagy középkorú nő), az öt (ülő)helyet foglalt.

A másik azok a bizonyos tinilányok(és ezeknek a fiú verzója is megvan), akik hangosan megvitatják, hogy milyen jól megtoszta őket a kanjuk, közben hangosan vihoráznak, megy a zene.

Vagy a 20 év körüli csávók, akik random lányoknak szólnak be. Nos én nem akarok rasszista lenni, távol is áll tőlem, de többnyire én ezt a bizonyos nem napon barnult polgártársaktól, esetleg a hozzájuk csapódottaktól tapasztalom. Amikor megtörténik az atrocitás, minimum ketten vannak. Pl állok a vonaton, várom a leszállást az ajtónál, vagyok egy sportcipőbe, egy bő pólóba, hosszúnadrágba, bőrönddel, hátizsákkal, és a tökre sittes kinézetű "c-type" emberünk elkezd nekem odaszólogatni, hogy r*banc, k*rva, meg leszel ölve, megtéplek, r*hadj meg, haverja meg nevetgél ezen kínosan, meg néha odaszól a nekem dumáló társának, hogy hát ezt nem kéne, de úgy annyira nem mondja neki komolyan. Én meg, és a hozzám hasonlóak mit tudnak csinálni? Visszaszólni nem lehet, mert felháborodik, hogy én hogy merem, odébb menni nem lehet, mert akkor nem érek át a vonat túlvégére, úgy hogy ott szálljak le, ahol lakok, ha meg faarccal hallgatom, és reménykedem, hogy ők nem ott szállnak, ahol én, abból max akkor nem lesz baj, ha bejönnek a reménykedések. Más ember nincs a közelben, ha mégis van, meg nem mer közbelépni, mert jön a kicsi család, ugye...

Ha már férfiak, akkor vegyük sorra a középkorú, elkeseredett, de azért bunkó szingliket. Ugyanúgy oda fognak szólni, mint az előbbiek, max nem fenyegetnek testi sértéssel. Csak obszcén szexuális megjegyzésekkel, vagy más dolgokkal, amik inkább tettlegesek, pl hozzásimulni valakihez, és nem a tömeg miatt, hanem mert ja...

Vagy az anyukák, na az borzasztó. A neveletlen kölyökre nem szólhatsz rá, hogy ne rángassa a hajad, vagy ne rugdosson, mert jön a vérmami. Ennél már csak az a jobb, amikor visít az a kisgyerek, és a szülő ezzel egy ideig semmit nem csinál, aztán meg káromkodva ordít a gyerekkel.

Egyszerűen borzasztó és egy csomó mindenbe nem mentem még bele... Én pl nagyon szívesen tömegközlekednék, már csak a környezetvédelem miatt is, de így, már eléggé várom, hogy tudjak autóval járni, ott, ahol túl sok lenne a séta.

Komolyan, miért vannak ilyen emberek? Miért nem lehet normálisnak lenni?