Igaz lehet ez a mondás vajon ?

Nem értek vele egyet, mivel azt feltételezi, hogy ha nem lenne külső behatás akkor mindenki jó lenne.

Az igaz, hogy a nevelésen és a környezeti hatásokon múlik, hogy milyen lesz az ember, de nem csak negatív, hanem pozitív irányban is.

Illetve nem tudatos döntés, hogy "jaj szar az élet, akkor én mostantól rossz leszek". Akik rossz dolgokat csinálnak, azok is úgy gondolják, hogy ők amúgy nem is olyan rosszak, hiszen vannak akik ezt meg ezt csinálják, szóval még kb átlagosak.

Részben egyetértek. Részben nem.

saját életemből kiindulva:

Én mindig egy kedves, segítőkész, jámbor ember voltam\vagyok, aki akkor is segít másokon, amikor csúnyán viselkednek vele.

Ebből mindig az lesz a végkifejlet, hogy kihasználnak és hülyére vesznek.

Volt már, hogy 14 óra tűző napon való talpalás alatt odaadtam másnak a vizemet, hogy tudjon inni. Nem az egészet akartam odaadni, hanem hogy együtt igyunk meg, de benyakalta az összeset, és még az arcát is megmosta vele.

Én egész nap nem ittam semmit és majdnem rosszul is lettem nap végére. De nem szóltam egy árva szót sem, mert én a besorolás szerint "jó" vagyok.

Szóval szerintem azért mert az ember csak rosszat kap, nem biztos hogy rossz ember lesz belőle. Ha van már egy kiforrott személyiséged, azon már csak egy váratlan és erőteljes behatás tudna hosszantartó változást hozni.

De!!

Sajnos a karrierem sem a legtökéletesebb, szerettem volna embereken segíteni, ezért orvos, állatorvos, vagy rendőrtiszt, vagy olyan ember lenni, aki hasznos tagja a társadalomnak.

Évekig küzdöttek munka mellett, hogy felvegyenek valamelyik egyetemekre; újracsinaltam az érettségit, leraktam két nyelvvizsgát, de minden hiába volt, mert sehogy se bírok annyi pontot összekaparni amennyit kell.

5 éve minden egyes nap, minden hétvégén csak tanulok-tanulok. Még nyaralni se voltam sehol évek óta, mert sajnálom magamtól azt az egy hét kikapcsolódást is.

Szóval olyan ez az egész olyan, mintha valami nagyon meg akarna győzni engem arról, hogy ez a folytonos "jóságos és kedves, heroikus és segítőkész életcél" nem nekem való. Úgy tűnik, mintha a jóisten is megunta volna, hogy én mindig a jó oldalon állok.

Úgyhogy ezt a nyarat még kívárom, meglátjuk mi lesz a beadott felvételekkel.

Ha szeptemberig nem jön össze semmi idén sem, akkor vagy öngyilkos leszek, vagy pedig felhagyok az egész "Terézanyás világnézettel" és nekiállok egy illegális elfoglaltságnak, át fogok taposni mindenen és mindenkin, ahogy azt velem is tette eddig mindenki az életben.

Nem fognak érdekelni a beteg és rászoruló emberek, nem fogok soha többet adakozni és önkénteskedni, sőt:

én magam leszek a bűnelkövető, ha szükséges, akkor bűncselekményekből fogom fenntartani magam.

Nem érdekel onnantól kezdve már semmi és senki.

29\F

Ez egy tetszetős hazugság. Lényegében erre épül a progresszív társadalmi eszme is. (Addig kell javítgatni a társadalmat, amíg majd egyszer végül senkit nem tesznek "rosszá" a körülmények. Brühühü, de szép.)

Én úgy látom, hogy az ember ab ovo defektes ezernyi módon, és az a feladat, hogy önmagunkat kell jobbá tenni.