Anyák, mit szólnátok, hogyha hisztizne a gyereketek a buszon és egy fiatal hölgyemény beszólna, hogy: Kussoltossa már el azt a kölyköt!?

Ambivalens érzések uralkodnának rajtam.

Egyrészt szégyellném is magam hogy másokat zavar a gyerekem és nem bírok vele, másrészt gyűlölném az olyan primitív nőt aki ilyen stílusban szól be, valahol még sajnálnám is hogy szar szülőket fogott ki és ez a felháborító stílus lett neki a norma.

A lényeg hogy minden szempontból rosszul érezném magam, és legszívesebben elsüllyednék vagy láthatatlanná válnék.

Kívánnék neki legalább 10 még hisztisebb gyereket.

Attól is függne, hogy hány éves a gyerekem, mert nem mindegy, hogy egy 2 éves vagy 6 éves hisztizik. Előbbinek nagyon nem tudod megmagyarázni, hogy a hölgyeményt zavarja a hisztije, max elterelni tudod a figyelmét.

Elnézést kérdék hogy zavarta a hisztis, neveletlen kölyköm.

Otthon meg jól elverném

Totyogós, meg maximum kisóvodás korban jellemző/normális a hisztizés (a babasírás nem az, akkor sem ha értelmetlen, és nem is oldható meg semmilyen magyarázással vagy fegyelmezéssel), ezért abból indulok ki, hogy ilyen korú gyerekről van szó.

Mivel magamról tudom, hogy nem vagyok egy mindent elnéző, túlpátyolgató anyuka, és

1. nekem is legalább annyira az idegeimre megy a gyerekem hisztije, mint neki

2. minden elfogadható módszert megtettem már, hogy elhallgattassam (amit nem, azt csak azért, mert tapasztalatból tudom, hogy az én gyerekem attól csak jobban üvölt)

3. nem én tanítottam hisztizésre a gyereket, nem is bátorítottam rá, és idegesít, mikor mások azt hiszik, ez az én művem, miközben foggal-körömmel küzdök ellene

tehát összességében az adott helyzetben amúgy is majd' felrobbanok, valószínűleg ingerülten rávakkantanék a csajra, hogy "mi lenne, ha legalább te bekussolnál?!"

Vannak szülők, akik tényleg semmilyen módon nem jelzik a gyereküknek, hogy az adott frekvenciájukat jó lenne már átállítani, csak szépen válaszolgatnak a vonyításra. Gondolom ez is valami módszer. Vagy nem tudom. Lehet, hogy már korábban mindent megtettek, tele a tökük, belül kicsit halottak, és épp kikapcsolják az agyukat és hagyják a francba az egészet. A hallgatóság idegessége érthető, de a legjobb ilyenkor is az lenne, ha mindenki magában tartaná a kioktató beszólásait. Ha valaki mégis szóváteszi a helyzetet, akkor sem ilyen hangnemben kéne.

Az attól függ. Ha láthatóan próbáltam vígasztalni a kicsit, de nem tudtam mert valami baja van, akkor ki is ütném a helyéről a hülye p..csát.

Ha meg oda se bagóznék a gyerekemre, akkor viszonylag jogos.

De egyébként meg csak az ostoba childfree emberek élvezkednek az ilyen kérdéseken, meg szólnak be. Na velem aztán szarul járna mindenki, lobbanékony vagyok és nem állnék jót magamért :))

#7 szerinted az anyja nem akarna inkább nyugiban utazni? :D

Nem értem, miért hihetetlen, hogy nem lehet elcsitítani. Te tudod, hol a titkos kikapcs gomb, amit minden hisztiző gyerek anyja rojtos idegszálakkal keres? Áruld el nekik, sok bosszúságtól szabadítanád meg őket.

Szerinted ha el tudná hallgattatni, nem tette volna már meg, mert ekkora mazochista állat?

Mondaná a gyereknek, hogy "kussolj már", ha attól elkussolna, de a megoldás nem ilyen egyszerű, mert (ki gondolta volna?) nem kussol el tőle. Anno a szülők sem úgy utaztak, hogy "de szar ez a csend, jó lenne egy kis virnyákolás, azt mindig úgy szerettem", nem ezért rohantak gyereket csinálni.

Az, hogy azt hiszed, minden gyerek csak ebből áll, az más kérdés. De nyilván nem izgat annyira, hogy győzködni kezdjelek. Neked nem kell, nem lesz, jólvan. Azért a gyerekeseket hagyd békén, és mikor amúgy is épp van elég bajuk, ne te legyél a másik gyerek, aki rátesz még egy lapáttal.