Miért morzsolódnak le az emberek ha az életed kezd sikeres lenni?
Az utóbbi években a barátaim jelentős százalékát elveszítettem, valamint a családom is kezd kiborulni.
5 éve annak, hogy a saját lábamra álltam, kirepültem otthonról. A párommal volt egy elképzelésünk milyen életet szeretnénk élni és hajlandóak voltunk küzdeni, hogy elérjük az álmainkat. Az emberek pedig egyre inkább lemorzsolódtak, már a családom szemét is nagyon szúrja az életünk. Átlagos fizetésből élünk de hajlandóak vagyunk plusz munkára, másodállásra, sőt a hétvégén is szoktunk dolgozni azért, hogy megteremtsük a rávalót.
Nem tudom kívülről ez hogy nézhet ki de azért nem egyik napról a másikra sikerültek a dolgok hanem évek alatt de mi ezért kőkeményen megdolgoztunk és dolgozunk a mai napig is.
Hiányzik a társaság de egyszerűen már nem fogadnak el. Nem dicsekedtem, hogy nézd mim van, mégis elfordultak. A szüleim vettek egy autót és körbeugráltam, megnézegettem, örültem neki, kipróbáltam...az én családom inkább rá sem nézett az én autómra, nem hogy kipróbálja. Észre sem akarták venni.
Azt látom, hogy aki gazdagnak születik, azt elfogadják, sőt még kedvelik is. Aki nem születik annak de tesz a boldogulásáért azt elkerülik... én igyekszem mindig segíteni másoknak, örülök ha a másik elér valamit vagy vesz, megdicsérek embereket ha jól áll rajtuk egy ruha vagy szép dolguk van, ami tetszik de nem érzem azt, hogy megpukkadok az irigységtől és inkább nem is dicsérem meg mert nehogy ettől többnek érezzék magukat vagy én adjak nekik valami (érzelmi)pluszt.
Miért viselkednek így az emberek? Miért irigyek? Ott a lehetőség mindenki előtt, lehet plusz munkát vállalni, másképp beosztani a pénzt, értékálló dolgokat venni stb.. mégis rosszindulatúak, irigyek, le akarnak húzni vagy egyszerűen elkerülnek.
Fiatal felnőtt korunkban 16fős társaság voltunk a legjobb barátok, sülve főve, elválaszthatattlanul... aztan volt aki külföldre ment, volt aki csak másik városba, szép lassan elhidegültünk egymást 2en maradtunk, 1 asztalos (jómagam) és legjobb barátom egy sikeres üzletember zöld energia szakterülettel.
Mi a mai napig sülve főve együtt tudnánk lenni, ha az élet engedné... de nem engedi sajnos, így heti 1 nap péntek délután van kijelölve kötelező bandázásra.
Nem maradtunk egyedül, van 1-2 barátunk de sokan eltűntek, minden magyarázat nélkül. Van aki előtte rosszindulatba kapcsolt, volt akit nem lehetett elérni többet.
Köszönöm a válaszokat!
Talán a saját életük nem tetszik nekik a tiétek tükrében. A ti életetek kifejez valami értékrendet, helytállást stb. ami esetleg belőlük hiányzik.
"Nézd itt jön Sanyi, aki elérte azt, amiről én mindig csak álmodoztam, de nem tettem érte semmit." Ez elég frusztráló lehet nekik :)
Igen és ezt meg is értem. De nem bántani akarom őket, egyszerűen csak vannak dolgok, amiket szeretnék megélni az életben. Szívesen barátkoznék, érdekel, hogy mi van velük és nem azért mert le akarom őket nyomni.
Köszönöm a választ!
Ez valós probléma azoknál, akik kezdenek sikereket elérni az életben, legyen az bármilyen siker. Nálunk is dilemma, hogy mi lesz később. Most tudatosan szerényre vesszük az életünket, egyrészt ezzel nem keltünk feltünést, másrészt még alapozzuk az életünk, ezért nem költekezünk. Illetve igen, de befektetésekbe tesszük a pénzt, ami ugye nem látványos és nem is mondjuk el. A többedik kiadott lakásunkat tervezzük megvenni és hamarosan még egyet. Utána a sajátunkra fogunk gyűjteni. Azt azonban nem tudom, hogy ha majd úgy élünk, ahogyan megtehetjük, akkor azt hogyan fogja a környezetünk fogadni. Újabb és jobb autó, műtárgyak, drága lakás stb.
Megértem, hogy ezt nehéz megélni annak is, aki jól halad az életben, mert a környezete egy része ezt nem fogja elfogadni. Emiatt családtagokat, barátokat veszít az ember. Másrészről meddig éljünk másoknak tetsző életet azért, hogy ne veszítsünk el senkit? Soha nem éljük meg a vágyainkat azért, mert ez másoknak rossz? Illetve, nyilván meg lehet ez élni szerényen is, de az is kiveri a biztosítékot sokaknál.
Nem morzsolódnak le csak telik az idő és felnő az ember. Előbb utóbb elkezdenek ők is a saját életükkel foglalkozni ahogy te is .Kevesebb az idejük nekik is meg neked is munka/család mellett. Így tünedeznek el a diákbarátságok amik érettségi/diploma után egy darabig még kitartanak.
20 éves koromban annyi barátom , haverom , ivócimborám volt , hogy fel se tudnám hirtelen sorolni mindet .
Most egy kezemen meg tudom számolni hány jó barátom van akivel tartom a kapcsolatot.
Röviden.
Mindenki el kezd foglalkozni a saját dolgával.
Szerintem szégyenlik magukat, hogy ők nem értek el semmit az életben, és ezért inkább visszahúzódnak, elkerülnek (és a többi "lúzer" társaságát keresik).
Nálam is ugyan ez volt, még anno érettségikor röhögtük, hogy majd pár év múlva a BMW-ből integetünk (voltak céljaink). Most így 10 év távlatából visszanézve a barátaim egyetemet, főiskolát végeztek, aztán elmentek buszjegyet árulni, meg postásnak... nem is értem!
Én a nulláról kezdtem vállalkozni, idén már gyakorlatilag csak heti 2x6 órát dolgozok, és emellett a nettó 7 milliót átléptem...
Nem vágok fel a pénzzel, de pl. a napokban is mentem fát venni a kertembe, egy régi haverom dolgozott a faiskolában (diplomával alkalmazott, szüleivel él), amikor megtudta, hogy saját házam van, bement az üvegházba virágot locsolni, és kiküldött egy másik alkalmazottat...
Köszi a válaszokat!
9# hihetetlen ez a viselkedés... inkább küldött valakit maga helyett..csak ne kelljen hallgatnia/látnia, hogy rendben van az életed. Sokszor tapasztalom, ha új dolgot veszek vagy érek el, inkább észre sem akarják venni, nehogy szóba kerüljön és reagálniuk kelljen rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!