Mi számít magánéletnek? Egy beszélgetés során hol húzzuk meg a határt?

Hát, nem tudom. Én mindig nyitott voltam, ha valakivel beszélgettem, érdeklődtem, magamat adtam.

Sorra tiltottak le az emberek. Szóval, ha nem akarod, hogy ignoráljanak, inkább nyomd el magadban minden kíváncsiságodat, és mint egy elcseszett gép, kérdezd unalmas témákról, ugyanis az emberek mindenen megsértődnek.

Vagy pedig vegyél kutyát, és rájössz, mennyivel értelmesebb.

Szimpla ismerősi viszonynál nem beszélek:

- családi, párkapcsolati problémáimról;

- szexuális életemről;

- világnézetemről;

- politikai véleményemről;

- anyagi helyzetemről, fizetésemről.

És nem megyek bele lelkizésekbe sem.

Egészségi problémáimról csak nagyon körülhatárolt esetekben: pl. ha fogammal van gond, arról beszélnék, ha derekam fáj, akár arról is, de altesti problémáimról (ha lennének) biztos nem.

Amiről beszélnék vagy kérdezném a másikat: időjárás, hétvégi program, hétköznapi apró-cseprő dolgok, gyerekekkel kapcsolatos dolgok.

Ezt a két személyiség tudatalattija dönti el. Nektek kell érezzétek egymásból, magatokból, meg a helyzetből, hogy mi milyen formában fér bele.

Én mindent mondok mindenkinek, és még nem volt belőle baj. Sőt.