Az tényleg nagy szegénységi bizonyítványra vall,hogyha elutasítom a bocsánatkérést?

Miért lenne szegénység ez?

Engem akkor emésztene a dolog, ha megbocsátanék. Úgy érezném, hogy saját magam alázom meg azzal, hogy megbocsátok. Mint ha nem álltam volna ki magamért, mint ha magamat szorítottam volna háttérbe, csak azért, hogy a másikat jó érzéssel töltsem el, hogy jaj, de jó, nem haragszanak rám, pedig mekkora köcsög voltam. És a te érzéseiddel mi van? Neked nem fog jólesni, ha megbocsátasz, a másik csak azt fogja gondolni, hogy ezzel bármit megtehetek, ha akarom a földbe tiprom, majd utána, ha úgy gondolom, egy-két szóval elintézem nála, hogy mégse haragudjon, úgy táncol, ahogy én fütyülök? Hát veled bármit meg lehet tenni? Ne hagyd, hogy irányítsanak, hajtsd el az ilyeneket.

Ez erősen helyzetfüggő.

A 9. válaszoló tényleg nagyon szép gondolatot fogalmazott meg. Elméletben én is így gondolom, de szituációfüggő, nem minden esetben járható út. Többszöri bunkó cselekedet, beszólás, alávágás után egy bocsánatkéréssel nem lehet elintézni szerintem a dolgot. Ha jutott idő a szekálásra, a megbántásra, akkor jutni fog idő a haragra is, és talán után majd a megbocsátásra. Szép dolog a szeretet, de az önérzet, az önmagunk tisztelete, szeretete fontosabb.