Magas az IQ-m, de rettentő boldogtalan vagyok. Mit kéne tennem?

Valóban abszolút semmi köze a kettőnek egymáshoz. Meg kell találd az élet értelmét, hogy számodra mi az. Ez mindenkinek más. Nekem a sport, edzés, vezetés és a különböző hobbijaim adják az élet értelmét. De ennek tényleg semmi köze ahhoz, hogy az értelmi képességeid milyen szinten vannak.

Egyébként az intelligencia egy elképesztően összetett dolog. Az, hogy te képes vagy memorizálni könnyen sokat, sikeressé tesz a suliban, de a való életben erre a skillre van a legkevésbé szükség. Én például semmit nem tudok megjegyezni, minden szülinapom után 1 éven keresztül tanulom, hogy hány éves vagyok most, egyszerűen nem marad meg, mert amúgy nem érdekel. Viszont bármelyik sportot kimaxolom neked, bármilyen mozgást megtanulok és ezen kívül a logikai gondolkodásom nagyon jó.

Úgyhogy ne rugózz ezen, hogy te zseni vagy és emiatt nem vagy boldog. Nem. Lehetsz zseni, a boldogság nem azon múlik. A boldogságot neked kell megtalálni, hogy mi az, ami neked örömet okoz.

Kérdező, nekem a testmagasságomhoz képest nagy a lábméretem, mégis boldog vagyok. Mi a kettő dolognak a köze egymáshoz? Ok-okozati? Korreláció? Fordított arányosság? Hát, sem-sem. A te két, fent leírt tulajdonságodnak sincs semmi köze egymáshoz. Úgyhogy a fő kérdésédet: "De miért van az, hogy egy magas IQ-jú ember ennyire nem tudja átírni az érzelmeit és szabadnak érezni magát?" nem lehet megválaszolni. Intelligens vagy a mérések alapján, de nem elég intelligens ahhoz, hogy a toxikus kapcsolatot megjavítsd/megszüntesd.

Másutt van az eb elhantolva. Saját sztorim alapján vélelmezem, hogy az önirányítás/önfegyelem az, amin a boldogság áll. De természetesen a te életedben más receptek fognak működni.

Mely eszközök állnak rendelkezésedre az életminőséged javítására? Mit tekintesz jobb életminőségnek? Miben kellene neked változnod ahhoz, hogy boldogabb légy? És a környezetednek miben kellene változnia, hogy látod?

Én se tudom, miért veszed a két dolgot egy kalap alá.

Nekem is magas az IQ-m és rossz volt a gyerekkorom, mert a szüleim furcsák voltak és emiatt depressziós vagyok, szorongok sokszor.

Az IQ-dtól nem leszel boldogabb, sőt hajlamosít bizonyos mentális betegségekre sajnos.

Ha meg a szüleid elrontották a gyerekkorodat, akkor visszamaradhatott valami trauma, vagy legalábbis rossz minták, hibás "programok", amiket ki kéne bontani, át kéne írni, különben csak körbe-körbe jársz.

Hát hülye ne legyél mert én idióta vagyok és boldogtalan.

De ha van egy probléma az életedben (illetve hát több is), akkor miért csodálkozol rajta, hogy szarul érzed magad?

És ezt miért egy olyan hülyenek kell írnia mint én?

Dopamint termelsz a stressztől, a kötődéstől oxitocint, ha meg kiegyensúlyozott vagy akkor meg tud szerotonint termelni a szervezeted és boldog leszel tőle. A problémakat a hormonháztartasod nyílván úgy kezeli le, hogy "szorongósba" vagy "szomorúba" tesz, mert nem akarsz egy temetésen nevetni és egy kardfogú tigrist sem a mosoly ereje győzött le. Ez, ennyire felületesen még nem bonyolult.