A szívemre vagy az eszemre hallgassak?

Nagyon akartam ezt a dolgot, azt hittem sosem történik meg és ez reménytelen, ezért elengedtem. Viszont nemrég kiderült, hogy egyáltalán nem reménytelen, és esélyes, hogy megtörténjen, hogy megtörténik-e az csak rajtam múlik, az én döntésemtől függ. De pont ez az, hogy nem tudok dönteni. Nem tudom, hogy a szívemre vagy az eszemre hallgassak. A szívem azt mondja, hogy menjek bele, mert ez nagyon boldoggá tenne, és már régóta vágytam erre, nem láttam semmi reményt, hogy ez megtörténhet, szóval ha már valami csoda folytán ez megtörténhet, akkor menjek bele, hagyjam, hogy megtörténjen és adjak hálát, hogy valóra vált a vágyam.

Viszont az eszem teljesen mást mond. Egy csomó dologtól félek ezzel kapcsolatban, meg egy csomó buktatója van ennek a dolognak. Lehet hogy lesz amikor nagyon nehéz lesz ezt a dolgot fenttartani, és ha vége lesz akkor teljesen magam alá kerülök majd, és tuti, hogy bánni fogom, hogy belementem. Persze nem tudhatom mikor lesz vége, lehet, hogy már pár hét múlva, de az is lehet, hogy tök jól fog alakulni minden, és lesz belőle 1 év is akár, akkor meg feleslegesen parázok.

Nagyon boldog vagyok, hogy ez megtörtént, nagyon vágytam rá, de nem hittem, hogy ennek van vagy lesz valami valóságalapja, szóval egy ideje belenyugodtam, hogy nem lesz semmi, és csak egy vágy volt, amit gondoltam úgyse valósul meg soha. Viszont most, hogy megtörtént és rajtam áll vagy bukik minden, így foggalmam sincs mit tegyek.