Ma mit várnak el a nők azért cserébe, ha hajlandók megszülni egy gyereket?

Azt mondod, hogy túl van dramatizálva, egyik oldal ezzel jön, a másik azzal. De nem csak két típusú ember van. És te férfi vagy. Miért gondolod, hogy ilyen könnyeden meg tudod ítélni, milyen terhesnek lenni, szülni, gyereket nevelni stb. A gyerek marha nagy felelősség, pont az anyának meg az apának. Az más, hogy ezt nem ismerik be sokan.

Ha nem érzi azt maximálisan egy nő, külső nyomás nélkül, hogy ő szeretne szülni és gyereket nevelni, akkor értelmetlen. Nem valamiért cserébe kell neki hajlandónak lenni..

Van egy sejtésem, hogy ez is a te kérdésed:

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..

Kérdező, nekem egy kisfiam és kislányom van, bár igaz, külföldön született mindkettő és itt is él. Hidd el, imádom őket, de nagyon sok nehézséggel együtt járnak (mint minden gyermek) és ahogy egyre idősebbek lesznek, egyre több dologra kell figyelni, egyre több dolog kerül bele az ő életükbe is, ami a páromat és engemet is érni fog.

Könnyen írsz a szülésről és a terhességről, mert egyikről sincs fogalmad. Borzasztó fárasztó és fájdalmas mindkettő és nagyon megviselik az embert lelkileg és testileg. Kamaszként rettegtem mindkettő fogalmától, mert míg te férfiként maximum a felszínt látod, de egy nőnek ez kőkemény munka. Igen, amikor először fogtam kezembe a gyerekeimet, mindkétszer úgy gondoltam, hogy megérte az a rengeteg könny, félelem, idegesség és fájdalom, amit átéltem miattuk.

A gyerek a létező legnagyobb felelősség a világon. A halálodig melletted lesz és nem passzolhatod le senkinek (nem mintha szeretném). Csak pár példa, hogy jobban átjöjjön, hogy mire gondolok:

- A pároddal ti vagytok a felelősek azért, hogy egy szellemileg és lelki egészséget embert neveljetek fel. Első sorban rajtatok áll, hogy milyen felnőttként fog tagja lenni a társadalomnak. Ez hatalmas felelősség.

- A pároddal ti vagytok a felelősek érte anyagi szempontból. Ti feleltek azért, hogy semmilyen téren ne szenvedjen hiányt. Hogyha az iskolai külföldi utat tervez, akkor ő is mehessen vagy még fontosabb, hogy arra az egyetemre járhasson, ahova szeretne.

- Úgy kell beleépíteni a gyereket az életetekbe, hogy közben ti se vesszetek el, vagyis a ti életetekre, munkátokra, hobbijaitokra is legyen idő. Ehhez jól kell szervezni.

Az a probléma, hogy láthatóan egy gyereked sincs, így ezért fogalmad sincs arról, hogy mi mindennel jár egy gyerek. Fogadj örökbe egy kutyát és nézd meg, hogy csak egy kutya mennyi mindennel együtt jár. Borzalmasan ostoba vagy, ha ennyire apróságnak tartod a gyereknevelést. De hajrá, ejts teherbe pár tucat nőt, aztán lássuk, hogy mennyire tudod őket eltartani. Mert barátom, a gyerek nem a nő dolga, hanem a nőé ÉS a férfié.

Semmit nem várok el "cserébe" nem béranya vagyok, nem szívességet teszek senkinek a szüléssel. Ideális esetben egy pár közösen dönt úgy, hogy gyereket vállalnak, mindketten szeretnék, közösen vállalják a felelősséget a gyerekért és a családért. Az egyetlen elvárásom egy olyan partner, aki ezt hasonlóan gondolja és nem csak "besegíteni" szeretne a gyereknevelésbe, hanem teljes értékű szülőként venne részt benne.

Nem minden nőnek az elsődleges célja a szülés és a gyereknevelés, nem egy leányálom évekig egy csecsemő szintjére leereszkedve és ebbe az egyetlenegy témába csavarodva élni, reggeltől estig gügyögni, szoptatni, pelenkázni és az ismerősökkel is csak és kizárólag a babuciról beszélgetni. Nyilván végigcsinálja az ember a cél érdekében, de téves elképzelés, hogy feltétlenül imádja és élvezi is az egészet (és ettől egyáltalán nem lesz szaranya). Személy szerint nem "bulikázni" meg körmöshöz járni szeretnék a pelenkázás és a babakocsi tologatás helyett/mellett, hanem a kutatói karrieremet elkezdeni és folytatni orvosi területen. Úgy érzem, hogy ha már megvan a képességem ahhoz, hogy egyáltalán labdába rúghassak ezen a területen és az egész eddigi életemet ennek megalapozására szántam, akkor irreálisan nagy áldozat lenne minimum 2-3 évet (per gyerek) kizárólag a büfiztetésre, pelenkázásra és a szekrény alá gurult kisautó kihalászására szentelni. "Részmunkaidőben" nagyon szívesen csinálnám mindezt, de kizárt, hogy teljesen feladjam a munkámat és teljes egészében rám háruljon a gyereknevelés. Szeretnék majd valamikor gyereket (akár többet is), de ez csak egy a céljaim közül és ugyanakkora prioritással rendelkezik, mint az összes többi. Ha sikerül megvalósítani a saját feltételeim mellett, akkor boldog leszek, de ha nem, akkor szívesen lemondok róla.

"Én egyet sem."

Akkor mi alapján nyilatkozol ily magabiztosan?

Legalább láttál egyáltalán közelről terhességet? Veszélyeztetett terhességet? Vetélést? Lombik-küzdelmet?

"És te hány terhes anyát tartottál el és biztosítottad az anyagi illetve érzelmi biztonságát, ameddig terhes volt?"

Eltartani egyet se, nem ismertem eddig olyan terhes nőt akit el kellett volna tartani, az ismerőseim dolgoznak, illetve szülés előtt dolgoztak, volt pénzük és kaptak gyes-t, gyedet.

Érzelmi biztonságát mindenkinek aki közel áll hozzám és volt már várandós, ez a közeli családtagokat tekintve 3-4 nő.

Mit szeretnél sugallni ezekkel? Csak mert a 21. századi Európában már a nők is dolgozhatnak, nem feltétlenül vannak rád utalva, érzelmi támogatást pedig nem kizárólag az apától kaphatnak.

Gondolom az lett volna a mondandó, hogy az apa nagyobb áldozatot hoz, de ez normális esetben nincs így. :)