Ha 29 éves koromig nem oldottam meg az életem, akkor már ezután sem fogom?

Szerintem 29 évesen még bőven át tudod fordítani az életed akár háromszor is, csak megfelelő hozzáállás meg akaraterő kell, úgy nem megy, ha mindent úgy csinálsz, mint eddig.

Van valami oka annak, hogy ilyen kis apatikus vagy sok dolog iránt (egészségügyi, lelki, akármi?).

Egyébként ezt a saját akaratoddal tudod megváltoztatni leginkább.

Nézd, ha csak 70 éves korodig élsz (de simán van többre kilátásod), akor még az életednek több mint a fele előtted van. És azért egy pár dolgot elértél, nem a 0-ról indulsz. Szóval szedd össze magad, és tegyél érte, hogy juss valamire. Gondold át, mire vágysz, és tegyél érte.

De éntőlem el is temedheted magad már holnap, nekem mindegy. Magadért kell erőfeszítést tenned, ha fontos vagy magadnak.

Meg tudod csinálni! Tíz év alatt egész életműveket lehet megalkotni. Csak kezd el.

Anyagi meg családi háttered milyen. Nyelvtudás? stb szépen szedd össze hol tartasz. És csinálj hosszú távú tervet. Ha ez egy élet első pillanata ahol te vagy hogyan lehet eljutni ahova szeretnél. Aztán bontsd fel egyre kisebb lépésekre. Csinálj feladatlistát. Alakíts ki szigorú napirendet. És halad lépésről lépésre nagy türelemmel. És azt értsd meg, hogy mindent ki kell gyakorolni. Ami lassan megy. Ezért kellenek évek. Ilyen távlatokban gondolkodj. Egy feladalista használatát magát is idő begyakorolni. Ha családban van pénz, akkor esetleg coach, személyi edző ilyenek is lehetnek opciók. De bárki társ is kivel tudsz kommunikálni folyamatosan a felylődésről.

Én is pont így voktam 29 evesen, aztan tök vélettlen elkezdtem egy sulit... szakmaibképzes a tanfolyam csak min 8 főtől indult, haverom akart járni és 7 jelentkező volt, így hát szívességből jelentkeztem... 2 évet eltöltöttem villanyszerelőnek tanulással és istenem de rohadtul élveztem azt a 2 evet, imádtam ujra a suli padban ülni... azóta már leseggeltem mégegy szakmát (hegesztő), majd egy német középfokut is összehoztam a semmiről. Most pedig fősulira járok..

En is azthittem hogy ennyi idősen már nem lehet tanulni, meg hogy befásultam már meg ijenek... és igen valóban be voltam fásulva, de nem a tanulásra hanem az unalmas monoton munkam és életem miatt.. most pedig jobban megy a tanulás, mint kamaszkoromban amikor szabadulni akartam tőle. Most pedig mindent magamért csinálok... épületgépészetet tanulok jelenleg... ha meglesz a diplomám valószínűleg nehezebb lesz 38 évesen "pályakezdőként" munkát találni, de olyan ember hiányok vannak ebben a szakmában, hogy egyáltalán nem lehetettlen.