Mai világban miért van ennyi nőies férfi és férfias nő?

"Nem cserélődtek le a szerepek, csak elmosódtak köztük a határok. Nagyon helyes! Végre az emberek nagy része nincs belekényszerítve egy olyan skatulyába, amibe nem akar belekényszerülni. Én ezt pont pozitív dolognak gondolom."

Egyetértek.

20.

"Arra utaltam, hogy a nőket ugyanígy az apa adta oda férfiakhoz"

A férfiak ugyanúgy nem dönthettek a feleségük személyéről. A szülők hozták össze a házasságokat és arról se a nők, se a férfiak nem dönthettek maguk.

"A férj megerőszakolhatta vagy megverhette a feleségét, ez nem volt probléma, a nőnek pedig tűrnie kellett"

Igen, minden férfi álma ez, hogy legyen egy társa, akit úgy verhet, erőszakolhat, ahogy csak akar. Ennyi erővel a nő pedig titokban megmérgezhette, megölhette a férjét, nem volt rendőrség, amelyik felderítse az esetet.

[link]

"Egyáltalán nem tudom, hogy honnan vetted..."

Hogyhogy honnan vettem? Erre épült az egész civilizációnk a barlangból kijövés óta, hogy a férfiak szeretnék, ha a családjuk (feleségük, gyerekeik) életben maradnak és jólétben élnek és ezért hegyeket voltak képesek mindig megmozgatni. Ezért nem a barlangban dekkolunk, mert a férfiak felépítettek mindent, amire pedig a nők motiválták őket. (Most sem lenézem a nőket, hanem mindenkinek megvolt a maga szerepe ebben, a nőké ugyanúgy.)

Egy férfinek jellemzően valami hatalmas „sárkányra” van szüksége, amit legyőzhet – és ez a sárkány a múltban mindig is rendelkezésére állt. Hősi tettek álltak mindenki számára elérhetően, mint például országok legyőzése, más férfiak miszlikbe aprítása, küzdelem az elemekkel, a farkasokkal, útonállókkal, a szomszédokkal. Megküzdeni a termésért, hogy a család ne éhezzen… vagy új országok és ismeretlen tájak vártak felfedezésre. Egyszóval a világ egy epikus hely volt, maga a férfimennyország: csupa legyőzésre váró csoda.

S ekkor éreztük magunkat elemünkben. Ha hatalmas tetteket hajtottunk végbe, várakat ostromoltunk, hercegnők kegyeiért versenyeztünk, vagy csak sikerült egy jó évet zárni a földeken. Ez mind-mind óriási győzelem volt nem csak önmagunk, de a világ felett is. Ám ezt „elvették” tőlünk. Totálisan és végérvényesen. Nincs már meghódításra váró ismeretlen, nincs legyőzendő ország, hisz a „nyugati” világ a II. világháború óta majdnem harcmentes. Még a kocsmában sem verekedhetünk egy kiadósat, mert agresszív állatnak aposztrofálnak minket. Meg különben is, mit kerestünk ott? *_* Nincs hol győznünk, ezért oda menekültünk, ahol babérok termettek nekünk: a munkába, hogy pénzt teremtsünk. Ez lett a mi sárkányunk, mert minél több pénzt tudunk megteremteni, annál jobban férfiak vagyunk, vagy legalábbis annak látjuk magunkat.

De ez is szépen lassan eltűnik az életünkből, hiszen elvárás, hogy legyünk többet a családdal, és különben is olyan értékekre kell ügyelni, amelyek egy férfiagy számára legtöbbször teljesen értelmezhetetlenek. A párunk is dolgozik, ő is pénzt teremt elő, adott esetben akár többet, mint mi. Megszűnt tehát a családfenntartó, mini királyságunkat minden veszedelemtől megóvó szerepünk. A világ azonban nem szereti, nem tűri az üres helyeket. Azonnal benépesíti azokt. Jelen esetben a nők kerültek oda. Mi meg bevásárlólistát kapunk, és helyet a mosogató mellett. Értenünk kell a nők lelkivilágát, anélkül, hogy akár csak reményünk lenne rá, hogy valaha ő is megérti férfimivoltunk lelki nyűgjeit. (Ez persze a mi hibánk is, hiszen sohasem panaszkodunk, ha problémánk van, magunkba zárkózunk, ott keressük a megoldást.) Ismerős az unalomig ismételt vígjáték? Adva vannak a talpraesett csajok, meg a szerencsétlen, életképtelen, anyucipicifia pasik. Szóval itt tartunk ma. *_*