Ha számonkérek valakit valamiért akkor nekem valamilyen szinten kötelességem úgy cselekednem ahogy azt elvárom attól is akit számonkérek? (példával szemléltetem)

Ezesetben segget csinálsz a szádból. Elég szánalmas és nevetséges dolog mikor valaki másokat megszól olyasmiért amit ő maga is úgy csinál.

Valószínűleg kisebbségi komplexus szüli ezeket az eseteket. Meg akarja mutatni hogy ő mindenki felett áll, ő bármit megtehet. Pont ezzel kompenzálja hogy kevesebbnek érzi magát másoknál valamiért.

Ez azért kontextusfüggő. Ha azt mondom a gyerekemnek, hogy neki mindennap gyakorolnia kell a matekot, hogy jobb legyen benne, attól még nekem nem kell matekoznom.

Főnökként például csak terroristaként tartják számon a bort ivó, vizet prédikáló embereket. Sokkal nagyobb emberi és szakmai megbecsülés szokta azokat a főnököket övezni, akik az általuk megkövetelt eljárásokat kisujjból képesek bármikor készségszinten bemutatni, ill. elvégezni is. Még értékesebbek szoktak lenni azok a főnökök, akik nem robotként tekintenek a beosztottjaikra, - képesek elfogadni, ha valamelyik beosztottjuk olykor szemmel láthatóan kevesebbet tud teljesíteni, mint általában vagy a beosztottjai által felvetett, jelzett problémákat átgondolja, az addig működő metódusoknál hatékonyabb megoldások felvetését elfogadja. Ettől még ő fog irányítani, de az jó, ha nincs minden kőbe vésve az agyában és nem bosszúállással reagál a beosztottja ötletére.