Akik jelentéktelennek érzik magukat, bennetek nem szokott fellángolni a vágy, hogy tegyetek valamit, amivel nyomot hagytok a világban?

De igen.

Jó akarok lenni valamiben, ki akarok tűnni, hogy észrevegyenek, nem is adom fel, hanem kitartok, szép eredményt is elérek, de mikor megtudom, hogy van más is, aki erőfeszítés nélkül jobb nálam, ügyesebb, rögtön a kedvem szegi, és onnantól nincs kedvem már semmihez, abbahagyom, amit eredetileg elkezdtem. :(

Egész fiatalon még így éreztem, én voltam az aki súlyos önértékelési zavarban szenvedett, a saját érdekeit félretolta mások kedvéért és SEMMIT nem kaptam vissza, sőt ki is égtem közben. Be kellett látnom hogy a világot EGYÁLTALÁN nem érdekli mi van velem, akkor engem miért érdekeljen mi van a világgal? Azzal a világgal amely tele van felszínes kapcsolatokkal, hazug pózolókkal és önző parazitákkal akik az első adandó alkalommal bedobnak a busz alá ha az érdekeik úgy tartják?

Vagy csak nézd meg az emberek viselkedését az utóbbi másfél évben. Globális válsághelyzet jön és mi a legfontosabb a számukra? A WC-papír. Idióta véglények. Ahol élek (egy nyugati "fejlett" ország) ott egy éve ilyenkor a szomszédok egymást mószerolták be a rendőrségen ha a másik ki merészelt lépni a lakásából.

Volt idő hogy szerencsétlen idiótának gondoltam magam, aztán nyilvánvalóvá vált hogy a világ tele van nálam sokkal rosszabbakkal. Miattuk kéne jelentéktelennek éreznem magam?

Nem azt mondom legyél olyan mint ők. De mit teszel ha zuhan a repülő és a leugró oxigénmaszkokat fel kell venni? Meggyőződsz róla hogy először a SAJÁTOD fel van téve megfelelően. Csak utána nézel rá a melletted ülőre hogy mi van vele. Tedd ugyanezt az életben is.

Állandóan. Kreatívnak is tartanak, de jönnek a sokszor hallott negatívumok...

Úgy meg nehéz.