Szerintetek mi lehet annak az oka általánosságban fogalmazva hogy a mai fiatalok többsége motivícióhiányosak?

Egyrészt szerintem azért, mert túlságosan ki vannak szolgálva a szüleik által (kicsit el is lustultak a korlátozások alatt). Más dolgokat meg túl elérhetetlennek tartanak.

És talán stresszesek is.

De ezt legjobban ők tudnák elmondani.

Sokuknak a jólét. Sosem éltek át háborút, éhezést, járványt. És elkényelmesedtek.

Sokuk meg realista. Látja, hogy tanul mint állat, aztán diplomával, havi 200-at keres. miközben büdös lábú, analfabéta cigányok 30 millás kocsikkal mászkálnak, meg 19 éves kiscsajok 2 év alatt összeszopnak egy lakást, ami neki sosem lesz.

Pontosan az, amit az utolsó ír. 10 ből 1 diplomás ismerősöm kapott munkát. Egyik neki állt dolgozni, olyan munkát sem végzett ismerettség nelkül, mint, ha 8 osztályt sem járt volna, holott ő pont azért tanult, hogy ne fizikai munkát végezzen. És nem bölcsesz karon volt.

Az egyik vele egykorú ismerősömeg, pedig csak a jelenlegi helyzet tartotta vissza, hogy ne folytassa cégben, amit eddig csinált. Érettségi nélkül.

17/L vagyok, motivacióm lenne, ha lenne amiért. Alapból nem vagyok motiválatlan. Rengeteg energiát belefektetek értelmes dolgokba. Jövőképbe is. De ilyen kilátásokkal konkrét dologban nem tudok mit kezdeni. Bölcsész karra meg hasonlókra, mert az érdekel, akkor mennék, ha le lenne tudva az életemmek az anyagi fele. De akkor meg tényleg.

Azt készültem leírni, amit #4 megfogalmazott.

Lehangol, és nem épp motivál az a tudat, hogy diplomásan (még nem tartok itt), ha végre sikerülne munkát találni, akkor is csak egy jelképes összeget kapnék fizetés gyanánt. Tudom, hogy több, mint a semmi, de a 240 körüli összeg nem épp elegendő a megélhetéshez. Az árak brutálisan elszálltak, pláne drága hazánkban, egy 1 szobás, tűrhető állapotú lakás 10 millió felé jár. Egy friss diplomásnak erre hogy lenne pénze (önerőből)? Már pedig nem szeretnék majd a 30-as éveimben is a szüleimnél lakni.

Elég nagy elvárással vannak felénk esetenként, hogy 30 éves korunk felé legyen saját kocsi, lakás, esetleg család, de ezeket tisztességes melóval nem igazán lehet megteremteni addigra (önerőből)..

Rengeteg lelki sérült van manapság, akik saját maguknak bemesélik azt, hogy tehetségtelen és képtelen tenni bármit is a fejlődés vagy a siker érdekében. Sok szülő lehet, hogy nem alakított ki velük biztonságos kötődést, mivel lepasszolták másoknak, odanyomták az okoskészülékeket a gyerekek kezébe. Ez sok esetben előfordul, annak ellenére, miszerint elsősorban gyerekkorban fontos az, hogy a szülő ne korlátozzon le mindent, mert a gyermek nem érzi jól magát a bőrében és sok elvárása születik, de a széles korlátok se jók, mivel könnyen feladhat célokat.

Továbbá, a fiataloknak nem csupán a szűk családi körnek kell megfelelniük, hanem a barátaiknak, tanáraiknak, az iskolának és azokon a közösségi felületeken, amiken rajta vannak. Túl sokszor kell megjátszaniuk magukat és nem épül ki bizalmi kapcsolat az emberek között, mivel sorozatosan becsapják őket és csalódnak. Nem nyílnak meg, sokszor rendezetlenek lelkileg, önbizalomhiányosak és végül van mikor hagyják, hogy a vélemények és a hozzászólások irányítsák ezeket az illetőket.

Hogyha lelkileg egészséges valaki, felismeri a problémát és annak megoldására törekszik, akkor a célkitűzéssel és annak megvalósításával sincs mindig nagy gond.

(az én hozzászólásom csak a lelki dolgokra épül, nem az anyagiakra, vagyonra...)

4# "sose éltek át háborút"

hát nemtudom én pl kint voltam a Krím-félszigeten 2014-ben az Orosz-Ukrán konfliktus idején igaz, katona ként és most vagyok 29 éves szóval nem voltam valami idős. 3 éve pedig afganisztánban. Így ez kicsit általánosítás. "Járványt" khmm

A többiben eggyet értek.