Nagyon súlyos hibát követek (követtem) el ha daganatot találtak nálam 1 éve, és nem mentem el a szövettanra?

Ugyanazt csinálod, mint egy éve: homokba dugod a fejed.

A 7-es szépen elmagyarázta a helyzetet, egy szóval sem mondta, hogy reménytelen, de ha így folytatod, az lesz. Szóval szedd össze magad!

Hülyeség. Ma már tudják kezelni a rákos betegségeket, 10-20 éve még a kemóba haltak bele, ma már nem! Az egyik kutyámban átmeneti sejtes carcinomát találtak, 3 orvosból 3 mondta, hogy nem érdemes műteni. Utánaolvastam, mindenféle kezelés ellenére is csak 6-8 hónap a túlélési esély. De nem akartam, hogy elzáródjon a hólyagja, kértem egy daganatcsökkentő műtétet és a 3. doki, aki onkológus állatorvos elvállalta, bár elsőre ő is azt mondta, reménytelen. Műtét közben derült ki számára, amit a Spect Ct nem mutatott, hogy a daganat ép széllel eltávolítható és a hólyagot sem kell drasztikusan csonkolni. A kutya a műtét utáni napon olyan volt, mint akiről mázsás kövek szakadtak le. Megvádolták ezt a dokit sok mindennel, de szerencsére nem ő diagnosztizálta az átmeneti sejtes carcinomát, tudom bizonyítani, hogy tényleg az volt a kutyának és ő csodát tett vele. Ha ő diagnosztizálta volna, gondolhatnám, hogy nem is az volt. De a kutya állapotán is látszott a megkönnyebbülés. Idős volt már akkor is, 14 éves, amikor műttettem. Kapott egy ideig kemoterápiás kezelést onkotermiával. Az orvos egyébként elektromos késsel műtötte. Még 2 évig élt a kutyusom korához képest remek életminőségben és soha nem újult ki a rákja.

Ha én akkor lemondok róla, 16 év helyett csak 14 jutott volna nekünk. Kutyaéletben pedig a 2 év sokkal több arányaiban.

De egy csomó embert ismerek, akik rákosak voltak és bőven túl az 5 éven, élik világukat, mert belementek a műtétbe és a kemóba, sugárkezelésbe, ami kellett.

Mindezt úgy mondom, hogy anyukám 20 éve még a kemoterápiába halt bele, sokan belehaltak akkor még, de ez kellett ahhoz, hogy mára viszont a kemoterápia hatékonyabb és biztonságosabb legyen és valóban a gyógyulást szolgálja.

#12

“ami meg van írva az meg van írva, nekem ez van megírva.

ez van.”

Ha fel kellene sorolnom a top10 legkényelmesebb (nem leghasznosabb, hanem legkényelmesebb) életfelfogást akkor ez s ennek egypár variációja biztos benne lenne. Mi sem egyszerűbb mint ülni nyakig a langyos sz@rban s legyinteni ,hogy ez meg lett írva, ahelyett ,hogy fogod magad s felállsz.

Már egy évet késtél s ha nem csinálsz valamit akkor ez valószínüleg már csak rosszabb lesz. Lehet még éveket fogsz megélni de azokat elviselhetetlen fájdalomban, erre nem gondoltál? Menj el azokra a vizsgálatokra/ műtétekre ha nem akarsz -nagyon- szenvedni. Ha meg így maradsz akkor legyél szíves megkímélni mindenkit itt és a környezetedben a panaszkodástól meg önsajnáltatástól ha már önként s dalolva döntöttél így (nem azt mondom ,hogy ezt azért írtad ki ,hogy sajnáltasd magad. Én a későbbiekre gondolok).

#13

A kezelni és a meggyógyítás nem ugyanaz. Daganatban halnak meg hazánkban az egyik legtöbben, több mint 30 ezer egy évben.

Anyukám 12 évig volt daganatos beteg. Kezelték, egy csomó kemót kapott, de nem gyógyították meg. 56 évesen halt meg 4 évvel ezelőtt. Ennyit a kemó hatásosságáról.

Sok daganat pedig lelki eredetű betegség.

15-ös, fordítva ülsz a lovon.

Anyukád 12 évig volt daganatos beteg?

Lefordítom!

12 évet kapott az élettől, hála az orvostudománynak!

Ennyit a kemó hatásosságáról!

Ha nem kapott volna semmit, hány évet élt volna? Egyet? Kettőt? Felet?

És ennek a 12 évnek a jelentős részében, ha nem is olyan volt, mint betegsége előtt, de gondolom el tudta látni magát, netán dolgozni is tudott. Legalábbis ez a jellemző annál, aki 12 évet él a rákbetegségével.

Nekem is volt egy rokonom, aki emlőrákos lett. Abból kigyógyították, de sok évvel később kiderült, a csontjaiban áttét keletkezett (ami az emlőrák következménye volt). Abból persze már nem volt gyógyulás, de még évekig élt, egyre romló állapotban. Igazából az utolsó fél-egy évben szorult egyre erősebb segítségre, akkor szenvedett egyre többet. Ha jól emlékszem, 18 évet élt betegsége felfedezésétől kezdve.

Amikor a betegségét felfedezték, 2 unokája volt. Amikor meghalt, akkor 7 unokája. A nagyok már dolgoztak, vagy középiskola vége felé jártak. Rengeteg örömöt adott nekik és kapott tőlük. És ezt bizony a kezeléseknek, vagyis az orvostudomány vívmányainak köszönhetjük!

#16

A nyugati orvostudomány nagyrészt még csak ott tart, hogy tünetet kezel és csak a testet, de a lélekkel nem foglalkozik. A legtöbb betegség lelkieredetű. Egyébként az orvostudománynak NEM célja, hogy 100%-ban meggyógyuljanak az emberek, mert akkor már ők nem hoznak hasznot a gyógyszergyáraknak és mint tudjuk az egyik legjövedelmezőbb ágazat, az a gyógyszergyártás.

Más is kap kemót és fél, egy év alatt meghalnak.

Azon is el lehet gondolkodni, hogy vajon miért egyre fiatalabbak a rákos betegek és miért egyre fiatalabb korban halnak meg ebben a betegségben? Sőt miért még mindig vezető halálok?

Fejlett az orvostudomány? Persze, de nem céljuk a végleges meggyógyítás.

Tudom, hogy ezt az egészet rettentő félelmetes lehet átélni. De azt kéne megértened, hogy ha kezeletlenül hagyod, biztosan belehalsz idővel, míg ha orvoshoz mész, túlélhetnéd. Nekem van több olyan ismerősöm, aki rákos volt, megműtötték, kapott kezelést, és azóta évtizedek óta makk egészséges, és vidáman éli az életét.

Volt olyan ismerősöm is, aki évtizedekig harcolt, és sosem gyógyult ki belőle igazán, de húsz évet nyert a kezelésekkel, és végül nem ötvenvalahány, hanem hetvenvalahány évesen halt bele.

Volt olan ismerősöm is, aki hozzád hasonlóan nem akart tudomást venni róla, és végül gyerekfej nagyságú volt a daganata, mire orvoshoz került, mégis időben volt még, megműtötték, és túlélte a betegséget, azóta is éli világát.

Egy évet vesztettél, hülyeséget csináltál, de ha nincsenek áttétek, még lehet, hogy időben lennél. Újra elérhetőek a rendelések, de nem lehet tudni, meddig, mert bármikor lecsaphat a következő járványhullám. Használd ki ez a mostani időt, és menj orvoshoz! Ne halogasd, hanem mihamarabb. Így is, úgy is együtt kell élned a félelemmel most, de ha homokba dugod a fejed, esélyed se lesz leküzdeni.

Ismeretlenül is összeszorul a szívem attól, hogy saját magadtól veszed el félelemből a gyógyulás lehetőségét.

Remélem, ráveszed magad végül, hogy orvoshoz menj, és még időben leszel.

Szurkolok, hogy még időben legyél, és jobbulást kívánok!