Miért van az, hogy az emberek leszarják mi van a másikkal?

Az emberek nagy része valóban ilyen, de nem mindegyik.

Azért, mert én-központúak.

Válogasd meg jobban a barátaidat

azt tudom javasolni, mint #3

Ma uj melóhelyen első napom volt.Nehéz fizikai munka+covidon is átestem pár hónapja.Jól teljesitettem csak észrevették hogy nagyon elfáradtam a végére.Munkatársnőm aki régóta ott van már megjegyezte hogy nekem birni kéne ha ő birja.Ő nem küzd sziv-és veseproblémákkal gyerekei nagyok csak segitségére vannak.Ő is 11-re jár de 8-9-kor kel én messzebbről járok be+iskolába kell vinnem 7 éves lányomat is(forgalmas utszakaszon messze a suli gyalog v.biciklivel viszem).Utána fel a buszra+átszállás utána ki melóhelyre.11-re érek oda és ma 7-kor végeztem.Haza este negyed kilencre értem.Megfurdettem és vacsi fektetés,esti mesélés.Fél 10 kor aludt el holnap ugyanez.Nekem roppant kimeritő erre megkapom csak lusta vagyok...Ha bajod van még belédrúgnak olyanok akiknak kb.fele ennyi a dolga.Pedig csak a covid óta vagyok gyengébb és fáradékonyabb.45 éves nő vagyok.

Ez egy jó kérdés,egyébként énis gondolkodtam már ezen mikor beszélek egy adott baráttal akkor mindig csak a saját problémáit mondja.Ha meg én mondok valamit erre válasza:"Értem". Ebből egyből leveszem nem is érdekli csak mondott valamit. És igazából én ezért is vagyok jobban meg egyedül nyilván jól jönnek a barátok de csak az igaziak akiket nagyon nehez találni.De nekem arra nincs szükségem hallgatom a regényeit en pedig mikor írok válasza szinte semmi.Ezért nem is szoktam magamról írni par embernek mert minek? Úgy sem fogja őket érdekelni. Amit mond meghallgatom válaszolok és ennyi.Szóval én már bele törődtem ebbe a dologba egyedül is egész jól el lehet lenni. Inkább mint aki zaklatna és egy nap megkérdezi időközönként legalább 5 hogy vagy miújság? Az ilyentől van herótom ha már egyszer megkérdezi minek százszor? Szerintem felesleges és frusztráló tud lenni. Meg mikor nem válaszolok mert mondjuk nem ülök 0-24 gép előtt és akkor is ír ha kell hanem.Azért az ilyeneknek lehetne látásuk arra mindenkinek van magán élete és csak akkor írok mikor elérhető is az adott személy. Legalábbis ez az én véleményem. Volt már ilyenben tapasztalatom és azt mondom ha ilyenek akkor inkább egyedül aztán ha találok olyat akivel jól kijövök és látom hogy megértő akkor érdemes megosztani problémáim.

Nem akarnak a másikkal foglalkozni, vagy ha aki már akart volna, az megkapta a kenést a másiktól, hogy ő ezt nem akarja, így már a 3. embernél nem igyekszik segíteni, megérteni a másikat. Na meg vannak a jogok, amibe könnyen beleütközik az ember, ha segíteni akar a másiknak.

Hasonlókon gondolkodok mostanában én is. Mintha egyre fajsúlyosabb lenne az egoizmus. Mindenki elvan magának (ki így, ki úgy), de a másik ember felől nem igazán érdeklődnek. Nem érdekli őket, hogy mi van másokkal. Én úgy látom, hogy a "barátságok" is sokszor csak a szórakozáson és más felszínes dolgokon alapulnak. Mély, tartalmas beszélgetéseket főleg nem tapasztalok. Ha valaki megszólal és elkezd valamiről beszélni, a többiek csak háttérzajnak fogják fel és nem figyelnek arra, amit mond. Vagy ha igen, nem gondolják át, csípőből válaszolnak valamit, ami nagyjából a témához kapcsolódik. És persze terjed a "leszarom-kultúra". Divat, menő dolog lett leszarni mindent és mindenkit. Persze ha valaki komolyan veszi a saját céljait és nagy energiákat mozgosítva, sok időt ráfordítva próbálja őket elérni, az szerintem nem gáz. Nyilvánvaló, hogy mindenkinek önmaga a legfontosabb. De én is azt érzem, mintha átestünk volna a ló túloldalára. Hogy ez miért van, azt nem tudom. Talán a fogyasztói társadalomhoz van köze. Talán ahhoz, hogy sok motivációs tréner, sok önfejlesztő irány az énközpontúságra neveli az embereket. Mindenesetre olyan, mintha a pszichopátia kezdene alapértelmezett és normális viselkedéssé válni. És azért ez elég furcsa és egyben nyomasztó is. És ha mindezt felhozod témaként egy beszélgetésben, még te vagy a depressziós... Kvázi tilos felhozni problémákat, rosszul működő dolgokat. Nem lehet beszélni róluk, tagadni kell valós dolgokat. Mintha mindenki megőrült volna.