Vajon mit éreznek azok, akik egy időssel/kisebb gyerekkel/fiatallal leállnak keménykedni, de amikor odamegyek leállítani, akkor csak messziről mernek szájalni nekem?

Az eset a következő: idős nőbe két fiatalabb felnőtt beleállt az orrom előtt valami mondvacsinált okkal. Konkrétan a férfi rámászott a nénire, a nőke közben szidalmazta. Amikor odamentem, számon kérni őket (az esetet végignézve jogosan), akkor meg elkezdtek hirtelen odébb állni. Amikor "biztos távolságra" ért tőlem a "férfi" ilyet szólt, hogy "ne messziről keménykedjek" (amikor ő kezdett el elmenni tőelem). Erre annyit kérdeztem csak, hogy "menjek oda? Szeretnéd? Szívesen odamegyek hozzád." ... erre néma csend. Utána sajnos/mem sajnos arra kelett mennem, amerre ők (buszmegálló). Azt hitték, hogy követem őket, ezért szó szerint elkezdtek menekülni előlem. Most csak annyi érdekelne, hogy mit éreznek az ilyen emberek? Miért jó nekik egy idősön/náluk gyengébben kiélni a hajlamaikat, amikor meg jön egy velük egy súlyvsoportú, akkor pedig egyből fülüket-farkukat behúzzák?