Mitől lehet ez az érzés? Mi ez?

18 éves koromban halálosan beleszerettem egy lányba. Nem vicc. Nem tudtam kiverni a fejemből egy percre sem, hónapokon keresztül. Sajnos sosem mertem beismerni neki hogy szeretem mert ő egy nagyvilági, bulizós, igazi gátlástalan modern lány volt, én meg mindig visszahúzódó, inkább tanulással foglalkozó srác és úgy éreztem, hogy két külön világ vagyunk.

Az első unokatestvéremmel mindig utáltuk egymást. Kicsi korunktól kezdve. És mindig civakodtunk, majd pedig ellenségei voltunk egymásnak. Ő mindig beképzelt volt a pénzére meg arra hogy mennyire menő én pedig mindig visszavágtam azzal, hogy én nagyszerű tanuló voltam és ő bukott, ami miatt évet is ismételt. Egyszer azt mondta nekem "Az életben vannak nyertesek és vannak vesztesek, de mind ketten tudjuk hogy itt melyikünk ki". Persze voltak nagyobb ellentétek is. Viszont ez az unokatestvérem összejött ezzel a lánnyal és elevtte feleségül.

Ez akkora csapás volt nekem, hogy napokig csak sírtam, az esküvőre el sem mentem, éreztem hogy vesztettem, alul maradtam. És szép / nem szép, tudom hogy nem helyes és önző dolog de megesküdtem hogy tönkreteszem őt.

Nem részletezem hogy, eltelt 15 év és mostanra padlóra küldtem mint anyagilag mint erkölcsileg. A családi élete is megromlott (bár ezt magának köszönheti meg az önpusztító életvitelének) és mostanra olyan ember lett, mint akiket valaha nagyon lenézett.

És én elértem amit akartam, nemrég a szemébe tudtam mondani, hogy "Az életben vannak nyertesek és vannak vesztesek, de mind ketten tudjuk hogy itt melyikünk ki".

Tudom, gyerekes. Tudom, lehet túl messzire mentem. Mostanáig viszont ez fel sem tűnt. Most viszont semmivel sem jobb nekem. Azt érzem, hogy nem lettem boldogabb, sem több és nem érzem magam jobbnak sem. Őszintén mondom, kövezzetek meg de olyannak érzem magam, mint amilyen ő. Azt épp nem merném kijelenteni hogy megbántam az elmúlt 10 évet, de úgy érzem, még egyszer nem így cselekednék. A feleségét a mai napig szeretem, ez a legrosszabb az egészben. Sosem házasodtam meg és szerintem nem is fogok, bár még nem vagyok idős. Nagyon szeretem őt és nem tudom elfelejteni, viszont sosem tudnék vele egy pár lenni, nem is szeretném.

Miért van ez az érzés? Elértem amit akartam de nem lettem teljesebb... Miért nem tölt el megelégedéssel?