Hogy találjam meg a helyem?

Úgy hívják kamaszkor.

Most alakul ki a saját stílusod, természetes, hogy keresel, kipróbálsz, váltogatod a dolgokat.

Ez így rendben van. Ha egy személyben vagy elegáns és dark, akkor áldás rád.

Majd idővel kiforr, nyugi.

(Én is többrétegű voltam ennyi idősen, egyik nap csak a könyveket bújtam, hímeztem, stb. másik nap már gördeszkázni meg vandálkodni mentem a lázadó haverokkal.

Covid előtt az is gyakori volt, hogy péntek este elegánsan felöltözve hangversenyre, szimfonikus előadásra vagy éppen színházba mentem, szombat este meg mentem punk-rock koncertre pogózni.

Normális vagy te is, én is.

Azt gondolom, ezt jelen helyzetedben, korodban szándékkal nem tudod megszüntetni, úgy, hogy jólj is járj. Ne erőltesd. Pontosabban ne a megszüntetést erőltesd.

Kersnéd magad. Az jó. Természetes ebben a korban.

Az, hogy váltogatod ezt a kettőt, még nem keresés, sőt az az érzésem egyik sem az, amit keresel.

Legalábbis nem abban a formában ahogy kaptad. Mert az a gond, hogy ezek készen kapott szerepek, elvárások. Ettől még bármelyik irány lehet a tiéd, de sajátosan magadnak kell magára az útra rálelned.

A "lácospentagrammás" "Éned" úgy néz ki, mint ami tiszta daccból ellentéte, a családból kapott visekólkedésnek.

Amit leírtál egyébként, nekem inkább külsőségnek tűnnek nálad. Nem belülről fakad, hogy így kell csinálnod. Ehhez idő kell.

Én az érdeklődési köröd tudatosítását és gyakorlását javaslom első lépésként. Merülj el a hobbydban. Ebből lehet a választott szakmád tevékenységed, és maj azon keresztül fedezed fel, hogy hol a helyed, mi a dolgod a világban.