Hova lettek az átlag emberek?
Komolyan. Akárhány emberi kapcsolatos/ magányos/ barát- és/vagy társkereső kérdést látok, a legtöbb kérdező a saját megítélése szerint
A) Bűnronda, senki nem szereti/ nem érdemel esélyt
B) Tökéletes, aki keresi azok társaságát, akik legalább megközelítik, de olyan úgy sincs, mert ő a legjobb.
Első esetben (szerintem)
A) önbizalom és/ vagy szeretet hiányos (ez esetben virtuális ölelés ezerrel, és szeretlek, akárki vagy)
B) nem A, csak szüksége van egy virtuális buksi simire (ügyes vagy)
C) Troll, aki alig várja, hogy valakibe beleköthessen.
Második verzió (szintén szerintem)
A) Önbizalom és/vagy szeretet hiányos (virtuális szeretgetés, semmi baj)
B) Troll, aki alig várja, hogy belekössenek a képzelt tökéletességébe
C) Tényleg olyan tökéletes, mint gondolja (viszont irritál a nagyképűsége)
De hol vannak az átlag emberek?
Szerintem az átlag embernek pont ilyen problémái vannak amiket felsoroltál.
Én még teljesen egészséges emberrel nem is találkoztam, mindenkinek volt egy kis baja magával, vagy túl nagyképű volt.
Helló én az első vagyok. 14évesen fater halálakor bezárkóztam. Kb 18évesen lett egy barátom, ő vele elvoltam 20évesen elkezdtem dolgozni. Mivel jól kerestem jó voltam a munkámban havi 300órákat dolgoztam. Lassan eltávolodtam ettöl a baráttol. Mindig is dagi gyerek voltam. 22éves lehettem amikor ujra közel kerültünk majd 25körül bemutatott egy barátnőjének. Az első csaj elköltözött németországba, valahogy a barátnőjével közelebb kerültünk. A barátnő egy nagyon szép lány nagyon sok udvarlóval, közbe mégis az én társaságomat kereste. Napi 2-3 órákat együtt töltöttünk közben én megkopaszodtam, ugyan olyan dagi vagyok mint előtte és nincsen rajta kívül semmi szociális életem.
Jah a csaj talált magának egy srácot akinek nem tetszik,hogy ennyire közel állunk és szépen lassan elkezdtünk eltávolodni.
Szóval így lehet az,hogy valaki egyedül van 30évesen miközben a barátja anyukája olyanokat mond,hogy jobb vejt el sem tudna képzelni.
Szóval hiába szeretnék kilépni ebböl és kapcsolatokat építeni. Barátkozni már nem tudom hogyan kell csinálni. Borzasztó érzés csapdában érzem magam.
1-es köszi a választ. Elég szomorú, ha tényleg ez a helyzet :(
Nem a "kis baj" zavar engem, alapból nem hiszek a tökéletesben, csak néha erősen túlzónak tartom az önértékeléseket (pozitív és negatív irányban egyformán), és nem értem, hogy ez mire jó?
Ha én most kiírnám, hogy én vagyok a világ legrondább embere, akkor vagy a buksim simogatnák, hogy jajj, dehogyis, vagy helyeselnének, hogy így van (illetve pont ma láttam, egy hölgy posztja alatt, hogy képet kértek "bizonyságul", meg a "haverokat ijesztgetni".
Esetleg írnának olyanok, akik hasonló helyzetben érzik magukat, vagy annyira kétségbe vannak esve, hogy tök mindegy, csak nő legyen. Vagy férfi. Vagy bármi.
Érdemben változás nem történne sem az életemben, sem a szemléletemben.
Az átlag ember nem olyan lúzer, mint mi, aki ide társkereséssel kapcsolatos kérdéseket írunk ki.
Az átlagember dolgozik, bevásárol, aztán hazamegy a párjához, akivel összebújnak, és lesz.rják a magunkfajta hülyéket.
F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!