Ha lenne lehetőséged, élnél kínában?

Nekem tavaly adott volt a lehetőség, hogy a férjemmel kiköltözzünk Kínába, de végül mégsem léptük meg.

Igazából én húztam vissza. Dehát úgyis csak egy hirtelen ötlet volt, nem is biztos, hogy jól sikerült volna a terv.

Van egy kínai ismerősünk, aki párszor volt nálunk is, férjemnek jó barátja. Aztán egy cégnél tudott volna egy nagyon jó pozíciót szerezni neki, de itthon átbeszéltük.

A mérnökök, ügyvédek, orvosok stb. náluk napi 8 órát dolgoznak csak, a többiek mind 12-14 órát minden nap.

Ha szeretnénk babát később, ott csak 2-3 hónapot lehet otthon az anyuka szülés után, ezután újra vissza a 12-14 órás robotba.

Sajnos én angolul sem beszélek (németet, oroszt tanultam). Rendben, meg lehet tanulni, ez nem kifogás, de akkor is... A kínai élet nem élet. Arról nem is beszélve micsoda légszennyezettség van ott is, mennyi ember lakik egymás nyakán.

Nekem teljesen jó ez a falusi élet, amit most jelenleg élünk. Még ha emiatt el is váltunk volna, vagy elszakadtunk volna egymástól, akkor sem mentem volna ki Kínába élni.

Látogatóba, turisztikai célból bármikor szívesen, de hosszútávra soha.

Igen :) Pár éve tanulok kínaiul, illetve volt szerencsém egy ösztöndíjjal rövidebb ideig tanulni Kínában és életem legjobb élménye volt, imádtam. Nagyon pozitív tapasztalatom volt, mindenki nagyon kedves, barátságos, segítőkész volt velem, rengeteget tanultam, gyönyörű szép ország és kultúra stb., tényleg nagyon boldog vagyok, hogy akár csak ennyi bepillantást kaphattam. Nem mondom, hogy Kínában szeretném leélni az életemet és ez nyilván más jellegű tapasztalat volt mint pl.

kiköltözni és ott dolgozni stb., de ha adódna egy lehetőség, akkor biztosan élnék vele. Engem mindig vonzott az, hogy huzamosabb ideig külföldön éljek, érdekelnek a nyelvek és a kultúrák, szeretek utazni, szerintem rengeteg tapasztalat, sokat tanul az ember magáról is és a saját hazájáról, másokról stb., szerintem nagyon nagyon jó dolog és megéri kihasználni az ilyen lehetőségeket.

Lehetosegem van, de nem. Amugy leesne az all, hogy milyen Kinaban elni, ha jo munkad van. Egy sanghai-i ismerosom Svajcban depressziozott, mert olyan kis porfeszeknek erezte. Mikor az amerikai ferjevel visszamentek dolgozni, mindketten boldogok voltak.

De en semmikepp.

Nem, soha. Egyáltalán nem vonz...

Hálás vagyok a papírért, a selyemért és a porcelánért, és részemről ez minden, amit kedvelhetőnek tartok tőlük. Nagyon de nagyon távol esik az ízlésemtől, az értékrendemtől és a habitusomtól az, ami Kínában várna rám.