Mindig vidám és optimista emberek, a mostani vírusos időszakban is sikerült megőriznetek a vidámságotokat?

Mivel nem szeretem az emberek többségét, igen, vidám vagyok.

Alapvetően igen. Az én szakmámat nagyon erősen érintette a vírus, az elsők között zártunk be, lassan egy éve nincs rendesen munkám. Kezdetben volt egy kis melankólia, de aztán magamhoz tértem. Egyetemista vagyok, élvezem is és eléggé lefoglal, így az sokat segített. Mellette a párommal sokat tudunk így együtt lenni, a szabályokat betartva találkozom a családommal és a barátaimmal. Elkezdtem sportolni és csomó új dolgot kipróbáltam a konyhában. Meg kell találni azokat a dolgokat, amik örömet okoznak ebben a helyzetben és leszűrni azokat a tapasztalatokat, amiket ebben az időszakban megtanultunk. Semmi nem tart örökké, ennek is vége lesz, a mi döntésünk, hogy jövünk ki belőle, szóval fel a fejjel!:)

Alapvetően igen, bár fogyóban az optimizmusom. Csinálgatom a hobbimat a négyfal között, az kikapcsol. Tv-t meg nem nézek.

A korlátozások nem érintenek. Az egészségügy meg mindig zavart, hogy ilyen állapotban van, és az emberek nem csinálnak semmit. Persze most sokkal szarabb, nekem is kéne visszamennem 2 kontrollra, és nem tudok.

2018-ban meghalt anyukám, és apukám mondogatta, hogy szerinte azért halt meg ilyen fiatalon (52) és főleg ennyire hirtelen, hogy valami nagyobb, rosszabb dolog ne történjen meg vele. Őt ez a tudat nyugtatta, hogy szerinte elkerült valami sokkal rosszabbat. Ebben én nem hittem, most sem hiszek, de mikor elkezdődött ez az egész, akkor eszembe jutott. Anyumnak alapból volt autoimmun betegsége, rendszeresen járt kezelésre emiatt. Nem tudtam nem elképzelni, ahogy ott fekszik magára hagyottan egy sebtiben összerakott intenzíven, és nincs ott vele senki. Akik elveszítettek így családtagot, barátot, azoknak borzalmas lehet, belegondolni is szörnyű.