Meg lehet tanulni valaha is szeretni magam?

Végezz önismeretet,ismerd meg még jobban saját magadat,ez nagyon fontos.

Amíg nem érzed magadat jól, szerintem addig fölösleges párkapcsolatba bele menned,de nyilván jó lenne ha volna csak hát akkor sem éreznéd a legjobban magadat,egyetlen emberre pedig nem lenne célszerű tápaszkodni csak,esetleg ha véget érne az a kapcsolatod akkor lehet hogy mégjobban a padlóra kerülnél.

Nehezen hiszem el hogy szerethető vagyok.

Na látod ez nagyon nagy baj,akarva akaratlanul is kívülről ezt látják és érzik is rajtad,meg kell tanulni szeretni és elfogadni saját magadat, ha nem tetszik valami és lehet rajta változtatni akkor itt a lehetőség.

Ezeken a negatív dolgokon kéne változtatni,sokféle könyv van,interneten is le vannak írva szépen hasznos dolgok csak válogatni kell.

Nyilván valól jó lenne ha társoságod is lenne,de ehez szerintem az is kell hogy el tudd fogadni mások szokásait,véleményeit,nem szabad minden apróságon össze veszni,minden probléma elől el menekülni,el kell tudni fogadni hogy nem minden ember ugyan olyan mint te vagy.

Esetleg ha barátot keresnél én szívesen megpróbálnám veled le győzni ezt a negatív dolgot,szívesen beszélgetnék is, ne érts félre,szimplán csak barátok lennénk,lehetséges hogy rajtam is segítene.

Ha gondolod írj,aztán majd lesz valami jó.

23F

Lehet fejlődni és változtatni is! Persze ha mondjuk külsőre nehéz elfogadnod magad,az nehezebb.De nem a külsődről írtad a gondokat.Úgyhogy úgy vélem hogy a problémáidon te magad is képes lehetsz változtatni.Az első válaszoló jól írta,fontos dolog az önismeret.Nekem így sikerült az önbecsülésem javítanom,belsőre...ki vagyok békülve azzal,amilyen vagyok,vagyis amilyenné váltam.Kezdetben megismertem önmagam,magamba néztem milyen voltam az aktuális időszakban,milyen erényeim voltak,jó tulajdonságaim,és persze a rosszakat is szemügyre vettem.Ezek mellett megvizsgáltam melyek azok a dolgok,amelyek boldoggá tehetnek,vagy csak jobbá tehetik az életem,és próbáltam párhuzamot húzni azzal,hogy mellette a saját szememben jobb emberré is válhassak.Olyan célokat tűztem ki,amelyek megvalósíthatóak,csak hogy legyen sikerélményem.Persze komolyabb,nehezebb célokkal is küzdöttem.És a célok elérésével mindig többnek éreztem magam.És nem csak hogy sikerült elérnem hogy ne nézzek rossz szemmel saját magamra,hanem a célok elérése érdekében észrevétlenül változtam is az évek során.

A célok kihívások is egyben,és nem hátráltatják,hanem előre viszik az életed.

Próbáld fejleszteni önmagad,kísérletezz a viselkedéseddel.Próbáld meg néha felülírni az ösztönös viselkedésed tudatos viselkedéssé.Tehát pl. egy adott helyzetben amire egyértelműen nemet mondanál,vagy negatív lennél,abban próbálj meg nem elutasítóan viselkedni.Próbálj kompromisszumokat kötni másokkal,és saját magaddal szemben is.

A szeretet nem matematikai verseny. Nem az a lényeg hogy mérlegre kell tenni hogy mennyivel több/kevesebb rossz tulajdonságod van, mint jó. Még a tömeggyilkosokat is szereti valaki, szóval nem az erkölcsökön, jó és rossz tulajdonságokon múlik, hogy valaki szerethető-e vagy sem.

Próbálj kicsit lazítani, mert az, hogy egy kivételével minden lakótársaddal összevesztél, az rólad többet mond el mint a lakótársakról. Akármilyen "erkölcstelen" a világ, nem dolgod ítélkezni mások fölött. Próbáld meg szeretni az embereket, akkor magadat is meg tudod szeretni, mert te is ember vagy.

Valószínűleg sok kritikát kaptál gyermekként, és ezért épült ez ennyire beléd, hogy magaddal és másokkal szemben is túlzottan kritikus legyél.

Sokkal kellemesebb megértőnek és megbocsájtónak lenni magunkkal és a környezetünkkel szemben. Az emberi lét olyan, hogy sajnos sokszor hibázunk, mert nem látjuk jól a következményeket, vagy nem ismertük jól az előzményeket, esetleg valami képességünk még fejlesztésre szorul.

Szerintem mindenképp érdemes pszichológushoz fordulnod, hogy kicsit feloldódj és lazuljanak az elvárásaid minden irányba.