A hajléktalanok minden gátlástalanságát el kell nézni?

Valóban sajnálatra méltó, ha valaki önhibáján kívül (esetleg önhibájából) olyan élethelyzetbe jut, hogy már a lakását/ételét sem tudja fizetni. Én is szoktam adni pénzt a kultúráltan kéregetőnek, de azt felháborítónak tartom, hogy ők mindent megtehetnek: az egy dolog, hogy nem vesznek bérletet a buszra, de ahelyett, hogy szép csendben meghúzná magát a hátsó ülések egyikén sokszor részegen üvöltöznek és/vagy összehányják azt (tegnap az egyik leveszi a maszkját és úgy hangoskodott, amikor az 1 éves gyerektől a 98 éves öreg néniig mindenki be tudja ezt tartani), a szükségét az út szélére végzi nyilvánosan, folyamatosan szemetelt, mosdatlanul utazik stb. Amikor ezt szóvá szoktam tenni, mások azzal csitítanak, hogy szerencsétlen ember, el kell nézni neki bizonyos dolgokat, jön a keresztény szegényvédő érv stb. Van bennük igazság (én se kastélyba születtem), de talán túlzás ilyen mértékű többletjogokkal kompenzálni a társadalmi igazságtalanságokat. (Másfajta megoldásra lenne szükség.) Hol kell meghúzni a határokat?