Mekkora a különbség szóbeli és írásbeli kommunikációd között - és melyikben vagy erősebb?

Jelentős. Szóban zavarban vagyok szinte mindig és sokszor önkéntelenül hülyeségeket mondok, amiket utólag nagyon szégyellek. Sokan biztos fogyatékosnak néznek és nem tudom az ellenkezőjét bizonyítani.

Írásban lényegesen jobb vagyok. Helyesírás, fogalmazás, szókincs viszonylag jók, de utóbbi kettő visszafejlődött az évek alatt, azt vettem észre. Tizenévesen jobban ment.

Az is számít, hogy szóbeli beszélgetésem a létminimumon felül gyakorlatilag nincsen, írásban viszont sok van, amit az élővel ellentétben élvezek is. Ide is főleg ez okokból írok.

Írásban jobba vagyok, mert van időm kicsit összeszedni, hogy mit akarok mondani.

Szóban az esetek 90%-ban zavarban vagyok, és nem tudom annyira érthetően megfogalmazni, amit mondani akarok.

Minimum a kettő között érzem magam jól, vagyis hívásban/ videóbeszélgetésben, de leginkább akkor, ha élőben beszélgetünk.

Az írás teljesen személytelen. Nem látom a másik mimikáját, nem érzem az illatát, nem látom a mosolyát, nincs lehetőség taktilitásra, tehát a nonverbális kommunikáció minden formája kiesik, így kevesebb a kapcsolódási lehetőség, máshogy reagálunk egyes dolgokra. Nem beszélve arról, hogy van idő gondolkozni, míg beszélgetésnél nincs.

Az élő beszélgetésben viszont ahogy észre vettem magamon, sok dolog megjelenik, amit (videó)hívásban ki tudok zárni. Mondjuk ismerkedésnél kifejezetten előnyös, ha nem "rémiszt meg" pl a pasi magassága vagy sármja, nem élvezek bugyiba az illatától, nem látom a messenger képfelbontása miatt a gödröcskéit. Sokkal jobban magamat tudom adni. Ugyanakkor nem látom ha mondjuk ducibb mint azt a képek sugallják, nem taszít ha mondjuk a nyári nagy meleg miatt erőteljesebb a szaga mint kéne, az otthonom kényelméből, zavaró külső tényező nélkül mehet egy félszemélyes beszélgetés.

De az élőszónál nincs jobb. Mindent látsz, hallasz, érzel, ingerek mámorában vagy. Megölelheted, megérintheted a másikat, ismerkedésnél érzed hogy megvan-e a kémia vagy sem.