Van olyan ember a múltadból, akivel már nem tartod a kapcsolatot, de haragot érzel iránta, vagy neheztelsz rá ?
Vagy nem váltatok el szépen. Hogy tudod ezt magadban feloldani, megbékélni ezzel ? Meg tudsz neki bocsátani ?
Ha összefutnál vele valami random helyen, nem éreznéd kínosan, vagy kellemetlenül magad ?
Picit amúgy rossz, mert az ilyen feloldatlan konfliktusok, elromlott emberi kapcsolatok mind foglalják a tárhelyet úgymond az ember életében.
Nyilván minden eset egyedi. Nehéz a másik embernek megbocsátani, hát még saját magának.
Harag nincs. Neheztelést nem tudom.
Eszembe jutott egy pár ember, akik pl anno suliban piszkáltak, vagy negatívan hatottak rám. Ha találkoznánk, akkor köszönnék rendesen, és tovabbmennék. De minenki massal ezt teszem. Igazából a lényeg az, hogy puszipajtások biztos nem lennénk, mert a bizalmam nincs már meg feléjük, bizalmasabb dolgokba biztos nem avatnám be őket, max ha bármi módon beszélgetésre kerül a sor, akkor "small talk" lenne, bármi olyan témáról, amiről bárkivel el lehet beszélgetni, és elég semmitmondó pl időjárás.
Hogy ez neheztelés-e? Hát nem tudom...
Másik nézőpont: Én valamennyire örülök, hogy "kitombolhatom" magam.
Számos sérelem ért a kapcsolatban, viszont ezek felett mindig eltekintettem, mert hajlamos voltam a dolgok túlreagálására. Emiatt legtöbbször a másik fél is nagyon rosszul jött ki a dologból
Rengeteg mindent átértékeltem magamban, jobb ember lettem mára. Sok mindent másképp kezeltem volna. De visszatekintve nagyon felszabadító érzés beismerni, hogy igen, nekem is jogom van szarul érezni magam. Erre is szükség van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!