Csak én lettem alkoholista a vírus alatt?
Hosszu lesz és bonyolult. (Remélem jó kategóriába írtam)
Van egy távkapcsolatom, viszont február óta nem láttuk egymást a vírus miatt. 2020 február óta.. viszont már el is jegyeztem, több mint 4 éve vagyunk már együtt. A koronavírusig elvoltunk, találkoztunk amikor tudtunk, viszont most nem tudunk.
Iszonyat extrovertált vagyok, így mindig keresem a társaságot, és meg is találom. A korona óta nem lehet beülni sehova, jelenleg még kávézni se. Amíg nem volt vírus a társaság elvonta a figyelmem arról, hogy nincs velem a párom, amíg nem találkoztunk újra. Most nem. Így jelenleg teljesen magányosnak érzem magam. Néha iszogatunk egy-egy havernál, van sok barátom, de nem olyan. És konkrétan minden nap iszok.
Tudom, hogy mást is megvisel ez az egész, de egyszerűen nincs motivaciom. Vannak tervek a fejemben, de egyik nap telik a másik után és nem történik semmi. Van munkám, de jelenleg a kialakult helyzet miatt alig kell valamit csinálni. 2 nyelvet tanulok, lassan vizsgázok az egyikből, legalább az lefoglal (abban a kevés időben egy héten). Szerettem volna különböző felvételeket csinálni a munkámhoz, a jövőbeni sikerek könnyeb elérésének céljából, mindenem meglenne hozzá, mégsem teszem. Nyárra szerettem volna kockahasat, meglenne az alkatom hozzá, de hát még a konditerembe se lehet lemenni. Iszonyatosan demotivált vagyok, és a legjobb dolog a napomban a nap végi pia.
23F vagyok és úgy gondolom mivel semmi társasági élet és buli nincs, nem baj hogy iszok, hisz most van ennek az ideje, mert később család mellett úgyse fogok ennyit.
99%-ban nem egyedül szoktam inni!
Mit gondoltok. Elítélendő, hogy az adott helyzetben az alkoholban keresem a nyugalmam? Kérlek, akik (részben) hasonló cipőben jártok, írjatok! Minden tanácsot, tapasztalatot szívesen fogadok!
Minden alkoholista ilyen...kifogás, kifogás hátán...ez nem gond, mert csak akkor iszok amikor ideges vagyok, ha van valami problémám, amikor munkába megyek, csak hétvégén, csak itthon, nem egyedül stb. És igen orvos kell, mert sajnos hiaba érzed úgy, nem fogod tudni letenni később sem, ezt hívják függőségnek. Ő ha akarnám honlaptól, hétfőtől, áprilistól egy kortyot sem innék...aha...
Az alkoholistát nem az ivás körülményei, a mennyisége vagy a viselkedése piásan teszi alkoholístává hanem a rendszeresség.
A csajos dumához meg no komment...vannak távkapcsolatok, működő képesek is, de nem 4 évig hanem átmenetileg aztán valaki költözik a masikhoz, főleg ha házasság id szoba kerül.
Amúgy miért akarsz házasodni? Oke szereted ezt értem, de ha ilyen kétségeid vannak mi a francnak? Valami változást vársz ettől?
A szomszédaim is alkoholisták, egy nő, meg egy férfi. Undorító, amiket csinálnak, ha brutális módon be vannak piálva. Ha nem bírod később sem megállni, akkor annyi a munkádnak, életednek is. 10 e km-re él a párod, ez sajnos nagyon elszomorító, hogy csak ilyen lányt találtál. Meg még el is vennéd 23 évesen. Először éljetek egy darabig együtt, akkor fog kiderülni, hogy érdemes e valóban összekötni az életeteket.
Azt tanácsolom, szedd össze magad, hagyd el a piát, kezdj el edzeni otthon, vagy kint valahol. Keress valamilyen normális életcélt.
10-es okfejtésével értek egyet. Az ilyesfajta távkapcsolat a tinik körében bocsánatos bűn, de erre 23 évesen házassági terveket építeni agyrém!
A másik a pia. Én alkoholista vagyok. 29 éve absztinens, de alkoholista, így elhiheted, tudom, mit beszélek, ha piáról van szó. Szóval békélj meg szépen a gondolattal, hogy kicsúszott a gyeplő a kezedből, és már nem te irányítasz, hanem a szesz utáni vágy. És ha ezt végre beismered magadnak, akkor már csak lépéseket kell tenni.
Szia! Én is távkapcsolatban élek és 100%ban megértelek. Szerintem ne hibáztasd magad emiatt, amíg a nap nagyobb részében észnél vagy, nem teszel kárt magadban és másban és tudsz mértéket tartani addig ne aggódj emiatt. Borzasztó nehéz szitu amiben vagy ha ez segít csináld. Én nem neveznélek alkoholistának, mert a te bajod most az, hogy hiányzik a barátnőd, de ha már veled lesz nem fog kelleni az ital.
Szerintem ilyenkor meg kell próbálni elterelni a figyelmet és olyan dolgokat csinálni amit szeretsz stb. Tudom nehéz.
Tarts mértéket! Ha csak a nap végén egy kis kedélyjavító az belefér szerintem, de vigyázz hogy ne ess át a ló túloldalára! Egy bizonyos mennyiségnél többet ne igyál egy nap.
Én csokizni meg sütizni szoktam,ha nagyon szomorú vagyok.
Teljesen megértelek ami nekünk segít valamennyire, hogy online közös programokat csinálunk (privátban leírom miket ha érdekel), Csináltam neki ajándékot olyat amin sokat dolgoztam és amíg azt csináltam addig is kevésbé hiányzott, meg pl kaptam lekvárt és eldöntöttem, hogy addig nem nyitom fel amíg nem találkozunk, ez ad egy kis erőt ha nagyon elszomorodom, mikor ránézek a lekvárra arra gondolok, nem baj mert mire az a lekvár ki lesz bontva vele leszek. Rendelhettek egymásnak ajándékba kaját vagy cuccokat, küldhettek egymásnak levelet (bár tudom nem olcsó). Ennyi jutott eszembe hirtelen.
Kitartás!
Egyébként nagyon megindító, hogy ennyire hiányzik a barátnőd, nagyon szerteheted <3 Légy büszke magadra a legtöbben már rég feladták volna a kapcsolatot, nagyon erősek vagytok!
Ja és mindenkinek aki azt hiszi, hogy nincs olyan, hogy jó távkapcsolat mi a párommal 3 éve együtt vagyunk távkapcsolatban, és teljesen jól vagyunk.
Jó lenne ha nem írogatna véleményt olyan aki nem is ért ilyesmihez. Ha igazi szeretet, mély szerelem, akkor mindegy mennyi a távolság, nehéz, de nem lehetetlen. Egyátalán nem!
Sőt mivel ott van az örökös nehézség: a távolság még inkább kiderül, mennyire szeretik egymást a felek. Ha évekig képesek kitartani egymás mellett abból igenis lehet házasság!
Egyik rokonom és a párja is távkaapcsolattal indultak, most már több mint 10 éve házasok és 5 gyerekük van. Ennyit erről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!