Csak én érzem úgy, hogy az emberek hatalmas többsége nem tudja előre gondolkodva eltervezni az életét?

Mivel túl nagy önbizalommal írtad le ezeket, mindegyik válaszoló a hibát fogja keresni benned. Közben nem veszik észre a teljesítményedet. Azt nézik, milyen hangulatban beszélsz, és nem azt hogy mit értél el. Le is szúrhatnád őket, ha kedvesen teszed, nem bánnák.

Pontosan úgy vélekedem, mint te. Te jól csinálod, erős vagy és talpraesett, ezen a területen. Gratulálok hozzá.

Én hasonló vagyok hozzád. De az én hibám az volt, hogy csak ezek az anyagi sikerek lebegtek a szemem előtt, sok embernek pedig teljesen mást jelent a siker. Valakinek az, hogy jó kapcsolata van, jó barátokkal veszi magát körben. Az is egyfajta terület, és ott is sikert kell elérni. Csak kiigazítalak, hogy ez nem minden, és más téren is érdemes fejlődni, de talán tudod. Hajrá.

"3: ezzel nem értek egyet, mivel 16 éves korig mindenki tankötelezett! Nem hiszem, hogy lenne olyan tanár, aki direkt a rossz útra tereli a diákjait. A születésük óta lopásra tanított c*gánygyerekeket hagyjuk ebből ki, ők amikbe beleszületnek már nem lehet kiverni a fejükből sajnos. Ezt szerintem Te is érted"

#6

Igen, én is ilyen idealista voltam tizenéves koromban. Nem csak a cigány gyerek, hanem minden gyerek életében meghatározó, milyen közegbe született. Rengeteg különbség van tanár és tanár, iskola és iskola, szülő és szülő, nevelés és nevelés között. Képzeld el, hogy mondjuk nem túl igényes szülőkhöz születsz egy borsodi faluba. Az osztályod 90 %-a halmozottan hátrányos helyzetű, a tanár nem is tud és nem is akar semmit csinálni. Tegyük fel, hogy valami csoda folytán mégis a mostanihoz hasonlóan tudatos leszel 14 éves korodra (és nem az a jövőképed, hogy majd te is befutsz az x-faktorban), és ahogy elkezded a jövődet tervezni, szembesülsz vele, hogy igazából írni-olvasni is épp hogy megtanítottak, a készségeid és a tudásod a béka segge alatt vannak, a helyi gyűjtőbe fognak felvenni. Oké, elkezdesz tanulni, mint a gép. Jó nagy meló ledolgozni a hátrányt, de megpróbálod. Közben hogy keresel pénzt? A térségben alig van munka. Elmennél utat építeni az ország másik részébe? (haverom ezt csinálta már hetedikben) Oké. Mikor melóznád le a hatalmas lemaradást, ami tanulás terén összegyűlt? És ki segítene ledolgozni a lemaradást? (hacsak nem születtél zseni aggyal) Hol van itt a "mindenki egyenlő esélyekkel indul"? Hát sehol.

"Aki nem dolgozik, ne is egyék"

Miért, az utcaseprés nem munka?

Ez egy hatalmas gond az ország társadalmában, hogy a legtöbben nem értik, hogy mindenkire egyformán szükség van a segédmunkástól a sokdiplomás értelmiségiig, és mindenkinek a munkája egyformán értékes, még akkor is, ha nem kíván egyforma kvalitásokat, vagy nem egyformán könnyen vagy nehezen pótolható a szakember benne.

Amúgy a kérdésedre válaszolva, egyrészt, 17 évesen még nagyon sok dolog neked is csak terv, és ilyenkor még a legtöbben ugyanígy terveznek. Majd 10 év múlva meglátjuk, neked is minden pont úgy alakult-e, mint gondoltad. Merthogy azt kifelejted a számításból, hogy nem minden csak rajtad múlik, Isten ne adja, jöhet egy baleset, betegség, haláleset, katasztrófa, gazdasági válság, háború, természeti csapás, vagy akár egy barátság, szerelem, egy nem tervezett gyermek, vagy akár csak egy élmény, ami örökre megváltoztat mindent az életedben. Ha 50%-ban rajtad áll az életed alakulása, már sokat mondok.

A másrészt nem vagyunk egyformák, sokféle lelkialkat, sokféle személyiségtípus létezik. Egy romantikus, érzelemvezérelt, vagy egy merengőbb, egy introvertáltabb embernek mások a preferenciái, a motivációi, az egész gondolkodása, vagy a személyiségéből fakadó képességei, lehetőségei. Nem rosszabb, és nem jobb nálad: más.