Miért gondolja itthon nagyon sok ember, hogy ingyen, vagy gombokért kellene neki munkákat csinálnom?

Illusztrátor illetve hobbi keramikus vagyok. Legutóbbi eset: saccra 3 hónap lenne a munka, cserébe feltüntetné a nevemet a könyv végén, ami számomra szerinte nagyon jó ajánlólevél a jövőre nézve. Amikor mondom, hogy teljesen alapvető szokott lenni, hogy a készítők neveit kiírjuk, megsértődik, hogy én nem hiszek eléggé a könyv sikerében (milyen alapon hinnék?), ezért most ő az, aki nemet mond.

Másik. Ismerősön keresztül jön az ajánlás, nem is íratok vele papírt, gondolom, nem lesz vele baj (első hiba). Kellene szép személyre szabott kancsó, végigmegyünk sok-sok módosítási körön, mire megállapodunk. Küldök képet, ez valami eszményi, már postázzam is, itt a cím! Rendben, csak lenne még egy olyan apróság, hogy ki kéne előtte fizetni. Módosítási köröket nem számolom, ismerős... hát ő ennyit életében nem fizetett még kerámiáért, nem is tudja hogy jött ez ki, mit szólnék ennyihez (harmada a megszabott árnak)? Nem küldöm el a búsba, csak válasz nélkül hagyom és letiltom. A kancsót egy hónap múlva megveszi más rendes áron. De ez még semmi, van hivatkozás terhességre, munkanélküliségre, idős korra, fiatal korra.

Fodrász ismerősöm már felismeri az ingyenélő típust abból, hogy egész hajvágás alatt az anyagi problémáit ecseteli, majd azt várja, hogy keveset fizessen - de azért festést, póthajat, mindent kér egyszerre. Ugyanígy szerlőnél, mesterembernél, mindenhol hallani hasonló eseteket. Nyilván nem ez az életem legnagyobb gondja, de mivel éltem külföldön és ott ezt jóval kevésbé tapasztaltam, elgondolkodtató, hogy itthon mi ennek az oka?