Miert nincs kedvem semmihez es senkihez?

2-es vagyok, én ugyan ilyen voltam mint te. Most 30 múltam. Amikor abban a korban voltam, mint te, akkor volt a legrosszabb, akkor csúcsosodott ki. Én akkor gyógyszeres kezelést kaptam, különben be se tudtam volna járni az iskolába. A gyógyszer segített, sikerült letennem az érettségit, ezután abbamaradt a kezelés. Valamilyen szinten a mai napig ilyen vagyok, de kicsit "kinőttem" azóta. Nagyon nagy önismereti munkám van benne, de ennek ellenére sem tudok teljes életet élni. Egy dolgot tehetsz, a saját magad legjobb barátja kell legyél, megpróbálni elfogadni magadban mindent(!), meg kell tanulni megbocsátani magadnak, önmagad jó oldalát nézni, megtanulni hogy az ember nem tökéletes, követ el hibákat, elfogadni az életet olyannak hogy sokszor van lent és fent, sokszor nem tudunk mindent irányítani, nem kell görcsölni, hibákat kell elkövetni(!) hogy tanuljunk, máskülönben nem megy. Próbálj megszabadulni a saját magad által létrehozott börtönből, próbálj újjászületni. Azt mindenekelőtt jó ha tudod, hogy nem vagy egyedül, nagyon nagyon sokan vagyunk ebben a cipőben. Japánban az ilyet hikikomorinak hívják, sajnos az újabb generációkat érinti főként ez. Van erre egy csodaszer, amit mindig elmondok mindenkinek: kezdj el futni, vagy kocogni. Akármennyire hihetetlen, a kocogás, a tartósan hosszabb ideig megemelkedett pulzusszám hihetetlen mennyiségű endorfint-boldogság hormont szabadít fel az emberben, ami aztán hosszú órákkal a futás után is termelődik. Már akár egy hét után érezni fogod az eredményét! Amellett hogy jobb kedved lesz tőle, kb nulla szellemi megerőltetéssel tesz kitartóvá, boldoggá, és tettre késszé. Bizonyított, hogy azok az emberek, akik futni jának, sokkal hamarabb és jobb kedvvel vágnak bele különböző feladatokba. Rendkívül jó feszültségoldó, és ingyen van, csak egy futócipő kell hozzá. Nekem tényleg rengeteget segített!

Sok sikert kívánok!