Milyen diszkriminációk,bántások érik a hétköznapi életben az erősen túlsúlyos nőket?

Azért az ilyesfajta viselkedést normális emberek kinövik legalább középiskolás korukra. Legalábbis azokban a körökben ahol én mozgok ez nem menő, hanem inkább szánalmas.

Nem szokás értelmes embereknél kigúnyolni sem a túlsúlyosokat, sem a csúnya arcú embereket, sem a nagyorrúakat és azokat sem, akiknek nincs melle vagy túl vékonyak.

11, sajnos az ember nem tudja kikerülni az ilyeneket. Engem sem a környezetem bánt. Suliban még bántottak olyan emberek akiket ismerek, de most a felnőtt életemben már csak idegenek. A boltban, az utcán, a buszon, az állatkertben, és sorolhatnám. Ezt max úgy lehet elkerülni, ha az ember nem megy sehová, de az megint nem megoldás.

15 évig ki sem mozdultam emiatt, de arra meg a mentális egészségem ment rá.

Érdemes végigolvasni a válaszokat itt: https://www.gyakorikerdesek.hu/szepseg-es-divat__egyeb-kerde..

Ha egy a kérdésben szereplő paraméterekkel rendelkező lány egyesek szerint "dagadt" akkor el lehet képzelni, milyen bántásokat kap nap mint nap valaki, aki mondjuk 100 kiló felett van.

Rengeteg minden. Rajtam mindig volt valamennyi súlyfelesleg, de most vagyok a legkövérebb a korábbiakhoz képest, jelenleg kb. 170 cm magas és 80 kg vagyok. Viszont voltam 15-20 kilóval kevesebb is és akkor is rengeteg beszólást, bunkó, negatív megjegyzést kaptam. A legmeglepőbb pedig az, hogy ezek az egész életemet végigkísérték, tehát ma felnőttként is szinte teljesen ugyanazt tapasztalom mint gyerekként... sőt, amúgy gyerekkoromban sem csak a kortársaim csúfoltak, hanem felnőttek is jócskán és ez sokkal jobban meg is maradt bennem. Gyerekként még nem is foglalkoztatott annyira ez a kérdés (nem éreztem semmi hátrányát, nem érdekelt úgy a külsőm, nem foglalkoztam semmiféle társadalmi véleményekkel stb.), illetve a gyerekek ilyenek, mindenkit csúfoltak valami miatt és nem éreztem magam kipécézve, voltak barátaim stb., nem viselt meg kimondottam. Viszont a felnőttektől kapott reakciók és amit már később, picit idősebb koromban tapasztaltam az már sokkal inkább megviselt. Ez pedig odáig fajult, hogy konkrét lelki-mentális problémáim vannak már jó ideje és nagyon nehéz az élet, hogy így fogalmazzak.

Hogy konkrétumokat is mondjak pl. az általános, hogy megbámulnak, megszólnak, kinevetnek az emberek vagy összesúgnak a hátam mögött, mutogatnak. Gyakori az is, hogy megjegyzéseket tesznek és megszólnak az öltözködésed miatt (túl bő, túl szűk, túl színes, túl sötét, mit mutatsz meg, divatos-e stb.), mert éppen mit eszel (ha sokat vagy "egészségtelent" akkor zabálsz, ha "egészségeset" akkor mit képzelsz az majd segít mi és kit akarsz átverni), mert éppen mit csinálsz (lehajolsz, sportolsz, eszel stb.), mert hogyan nézel ki, mit mondasz stb., kb. mindenért. Tényleg nem szeretnék túlozni, de engem teljesen hétköznapi dolgokért is szóltak már meg, mert pl. miért járok fodrászhoz mikor úgyis kövér vagyok és hasonlók. Emlékszem rá, hogy az általános iskolás ballagásomon nem állhattam a barátaim mellett az első sorban, mert az osztályfőnököm a leghátsó sorba állított, mert engem "csak jobb lenne nem mutogatni, inkább takarjanak el". A tesi órák mindig fájó pontot jelentettek, mert vagy kigúnyoltak és csesztettek (a tanárt is beleértve...) vagy lesajnáltak és úgy kezeltek mintha fogyatékos lennék. Nagyon sok dolog kimaradt az életemből vagy nehézséget okozott pl. a nőiességem felfedezése és megélése vagy kimutatása kifejezetten problémás volt, a másik nemmel való kapcsolatom katasztrofális, rengeteg gátlás és félelem és szorongás volt bennem mindig, önértékelési problémákkal küzdöttem, nem mertem csomó mindent megtenni amire egyébként vágytam pl. sportolni vagy strandolni... 18 évesen (mikor lefogytam 60 kilóra) vettem meg életem első fürdőruháját, ami csak egyszer volt rajtam és soha többet. Viszont volt olyan időszak is, amikor én konkrétan nem hagytam le a házat melegebb "nekivetkőzős" időben vagy inkább nem ettem és többször rosszul lettem vagy akár el is ájultam. Szóval nagyon, nagyon sok.

16-os!

De a 170/80 nem olyan borzasztó rossz arány, nem lehetsz annyira kövér. 60 kilósan meg kifejezetten vékony lehettél.

Vagy hogy van ez? Nem tudnál valami képet mutatni, ha nem is magadról, de hogy kb milyen vagy?

16-os vagyok

Nem. Nem írtam el semmit, nem vagyok képzavarban stb., valóban 80 kiló vagyok és valóban azt tapasztaltam, amit az előző válaszomban írtam. Nem írtam sehol sem, hogy extrém módon túlsúlyos lennék és a kérdésben még te sem említetted meg, hogy csak 80-100 kg felesleggel rendelkező nők tapasztalataira vagy kíváncsi. Én csak leírtam a saját gondolataimat és érzéseimet ezzel kapcsolatban, amit tapasztaltam és tapasztalok. Szóval 80 kiló vagyok, általában L-es / 42-es ruhákat hordok és most nem szeretnék képeket keresgélni, de vastag combjaim és karjaim vannak, van hasam, nagy a fenekem, kicsik a melleim, kevésbé hangsúlyos a derekam. Úgyhogy még csak nem is az előnyös, homokóra alkatom van, karcsú derékkal és nagy fenékkel, nagy mellekkel. Mikor 60 kiló voltam egyértelműen jobban néztem ki, de vékony még akkor sem voltam (akkor is ugyanilyen volt ugye az alakom, vastag comb, nagy fenék, has) és bizony akkor is kaptam nem túl szép megjegyzéseket a súlyomra, alkatomra, külsőmre. Soha nem volt párkapcsolatom sem, soha nem hívtak randizni, nem szoktak megnézni, nem szoktak velem flörtölni stb., ettől függetlenül biztosan van olyan is, akinek ez bejön, de nekem még nem volt pozitív tapasztalatom. Úgyhogy csak azt szerettem volna helyretenni, hogy ez nem félreértés és nem is az “egy nőn van 5 kg felesleg, s kövérnek érzi magát” kategória, illetve az én esetemben alapvetően nem is arról szól, hogy én minek hiszem magam vagy hogyan látom magam, hanem a külvilágtól kapott visszajelzésekről