Mennyire vagytok hazafiasak?

Az életemet nem adnám a nemzetért, mert értékesebbnek tartom annál az emberi életet, minthogy egy fogalomért feláldozzák.

Viszont magyarnak tartom magamat, kulturálisan és hovatartozást tekintve is. Ez nem azt jelenti, hogy mindennel egyetértek, ami itt zajlik, inkább azt, hogy a szülőföldemet nem szívesen hagynám el.

Több évet töltöttem már külföldön, egészen gazdag országokban is, de nem vágyom már máshová. Itt igyekszem kialakítani a saját jó életemet, és pozitív hatással lenni a környezetemre.

Egyáltalán nem vagyok az.

Tizennyolc éves korom körül döntöttem el, hogy én semmiképp nem szeretnék Magyarországon élni. Elvégeztem egy alapképzést Budapesten, ami mellett dolgoztam és ráerősítettem a tanult nyelveimre, majd a lediplomázás után kiköltöztem külföldre, ahol ösztöndíjjal elvégeztem egy mesterképzést. Egyetemi segítséggel szinte azonnal bekerültem egy nagyon jó munkahelyre is.

Az egyedüli dolog, ami hiányérzetet okoz, az a családomtól és a magyar barátaimtól való távolság, de ez egy olyan áldozat, amit hajlandó voltam meghozni. Minden más szempontból csak nyertem.

Sose tudtam azonosulni a nemzeti öntudattal és büszkeséggel, hiszen miért legyek arra büszke, hogy odaszülettem valahova teljesen véletlenszerűen? A nemzeten belül se tudok más eredményeire büszke lenni, hiszen miért kéne azért büszkének lennem XY teljesítményére, csak mert mindketten magyarok vagyunk?

27/N

Nem vagyok az. A nyelvünkre nagyon büszke vagyok, hogy beszélem, illetve vannak olyan kulturális elemek, amiket szintén szeretek, de úgy összességében én nem hiszek abban, hogy vakon higgyek meg támogassak valamit és ne kérdőjelezzem meg, csak mert a sors úgy hozta, hogy ide születtem.

Én az a fajta ember vagyok, hogy családtaggal is megszakítaná a kapcsolatot, ha azok méltatlanul bánnának velem, ugyanígy vagyok Magyarországgal is. Magyarnak vallom magam, mert az vagyok, örülök is neki, mert amúgy születhettem volna ezerszer sz-rabb helyre is.

Én úgy szoktam mondani, hogy Magyarországról legalább könnyű elmenni pl. más európai országba, ha valakinek nem tetszik itt lenni.

Ahogy a kormány jelenleg bánik az emberekkel, a korosztályommal, illetve azzal az embercsoporttal, akihez én is tartozom, szerintem az méltatlan és én nem fogok hűséget esküdni egy olyen intézménynek, aki sz-rba se nézi a lakosságot, csak azért, mert "Mindenütt jó, de legjobb otthon" lol.

Apám 1989 óta él Magyarországon. Az egészségügyben dolgozik és arab, Az anyám szintén az egészségügyben dolgozik és magyar.

Mérsékelten vagyok vallásos (muszlim), anyám meg sincs keresztelve.

Nincsen magyar nemzeti öntudatom, bár Budapesten születtem és magyar iskolákba jártam. Ugyanez elmondható az arab öntudatomra is. Ha háború lenne akkor nem áldoznám az életemet és a javaimat Magyarországért. Valószínűleg akkor elköltöznék (szintén az egészségügyben dolgozom).